Délutáni alvásából felébredve, Matyi lelkesen közölte velünk, hogy "Eti Ó!!!" Persze mi csuklóból lehurrogtunk, hogy ugyan, már ne beszéljen hülyeségeket, meg hogy már megint hantázik, hisz 5 perccel azelőtt még se híre se hamva nem volt semmilyen hóesésnek. Aztán be kellett látnunk, hogy a gyerekünk nem hülye, sőt... nagyon is tudja, mit beszél, tényleg esett, nem is akárhogy. Matyi rögtön rágerjedt a hóra, és mivel délelőtt be volt neki ígérve egy délutáni kertezés, így némileg joggal követelte, hogy pebe-pebe (kertbe-kertbe).
Ki is mentünk, előkerült a szánkó is, és a fiúk csak rótták a köröket a kertben. ÉS mivel Matyi egyáltalán nem unta meg a dolgot, sőt, kifejezetten élvezte a száguldást, így az utcán folytattuk a projektet. Nekem is jó volt most kint, mert a hó miatt kicsit enyhébbnek éreztem a hőmérsékletet, nem úgy mint délelőtt, amikor majd meg akartam fagyni 5 perc kintlét alatt, merthogy olyan kabátom, ami összeérne rajtam már nincs. (Ezért is lenne jó, ha mielőbb kikívánkozna Kistesó, mert új kabátot erre a 2 hétre már nem veszek).
Szakadt a hó, úgy igazán. Elmentünk az utca végéig, Matyi hol húzatta magát, hol kiszállt, és ő is beszállt a szánkóhúzásba, amikor benne ült, akkor pedig leginkább szaladni kellett vele:) Nagyon aranyos volt. Fura, hogy ilyen hó-fun lett belőle, bár tavaly volt ugyan szerencséje a hóhoz, de hát az már jó régen volt... lehet, hogy emlékszik rá?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése