Matyi szombaton töltötte be életének 20-dik hónapját. A pocakban lakó
Kisebbik pedig ma lett éppen 20 hetes. Róla tudok jelen pillanatban
kevesebbet írni, így vele kezdem. Ő most olyan 22 cm körüli hosszúsággal
büszkélkedhet, az irodalom szerint. Egyelőre még bőven van helye
lubickolni, eme kedvtelésének még mindig leginkább este hódol, napközben
csak akkor, ha elégedetlenkedik, amiért nem kap időben tápanyag
utánpótlást, vagy többet és gyorsabban szeretnék menni, mint az neki
jólesik. Ilyenkor, egyelőre még lágyan, figyelmeztet. Ilyentájban
elkezdődhet nála a csuklás. Matyi nagy pocakbancsukló volt, sokat
nevettünk rajta, volt hogy a terhesség vége felé az nst-t is
bojkottálta, mert ő éppen akkor csuklott, én meg másodpercenként
nyomogattam a gombot. Szóval kíváncsi vagyok, hogy most Ő is csuklós
lesz-e. Az idegrendszere ebben a stádiumban kezd kinyílni a világ felé,
érzékeli a körülötte történő eseményeket, a magzatvizet, a külső
hangokat. Állítólag ilyenkor kezdi el növeszti hatalmas hajkoronáját is.
Testét finom magzatmáz borítja.
Birodalmát kifelé is bővíti, már igazi kismamipocakkal rendelkezem, ha
utaznék tömegközlekedésen, akkor már esélyem lenne arra, hogy átadják a
helyet.
A gyomorsav néhány napja újra társam lett a mindennapokban, ez is
leginkább este. De ez már Matyival is kínzott, sajnos nem újdonság. A
vérnyomásom néha a béka segge alatt van, a hangulatom pedig hol
indokolatlanul jó, hol megmagyarázhatatlanul rossz.
Telnek a napok. Eddig is nagyon gyorsan teltek, hisz a felén már túl
vagyok. De tudom, hogy innentől végképp felgyorsulnak majd az események,
és szempillantás alatt eltelik a második félidő, és év végére négyen
leszünk. Még mindig hihetetlen!
Matyi a 20-dik hónapját balatoni csobbanással ünnepelte. Borzasztó nagy
csibész, egyre ravaszabb, ügyesebb, nagyobb, kisfiúsabb. Mindene az
autó, képes lenne órákat a kapuban, vagy az ablakban állni és nézni
őket. A miénkben imád ülni, a vezetőoldalon.
Az elmúlt hónapban két fontosabb dolog történt egy jó, és egy kevésbé
jó. A kevésbé jó, az az, hogy mestere lett a hisztizésnek. Ha valami nem
úgy történik, ahogy azt ő elképzeli baromi balhét tud csapni. Ilyen pl.
amikor nem megyünk ki vele este 9kor az udvarra, amikor nem
nyomkodhatja a számítógépet, vagy sétánál nem vesszük ölbe. Bár néha
rémisztő mértékig bele tudja magát lovalni a hisztibe, eddig azt hiszem
megúsztuk nagyobb attrocitások nélkül, nem volt jelentősebb nyilvános
balhé, és egy idő után vagy megunja, vagy a figyelemelterelés még
működik. Jó lenne ha megúsznánk ennyivel, de nem reménykedem.
A másik, ami viszont örömteli és aranyos, hogy fecseg. Utánoz, próbálja
mondani a szavakat. Van, hogy kérdő szemmel áll mellettem és mutat
valamire, hogy az mi. Már egész Matyiszókinccsel rendelkezik. Megpróbálom összeszedni az általa használt szavakat.
Amit tisztán és szabályosan mond: apa, anya, mama, papa, bibi,pipi, cici, baba
Aztán:
Kutya: még mindig leginkább Vau, de néha kuta névvel is illeti mostanság.
Kacsa és minden egyéb madár az (h)ápi.
Cica-szisz(a)
béka- bétta
róka- vukka ( a Vuk és a róka ötvözete)
kuka-kukka
gomb- bomba, mamba
paradicsom-pempi
barack-ba
alma-a(l)mma
bácsi-bao
néni-nunu
virág-bla
fa- pa, fa
párna-pampa
lámpa-ez is pampa
szappan-pappam
szia-ia
hapci-apszi
papucs-papu
víz- visz
egyéb innivaló-búúú
kakaó-kokka(ó)
hús-huf
labda-dodó
ajtó-attó
autó-au(tó)
motor-brrr
gyógyul-gyugyu
ennivaló-ammm
eldőlt- e(l)dű
becsukni- tukka
Nálam a best of: ugribugri- jukuli
A zárójeles betűket nem mindig használja.
Aztán biztos van még egy csomó, ami most nem jut eszembe.
Olvasni még mindig szeret, még mindig csak egyedül, de azt hangosan. a
közös olvasásunk ezideáig két oldal volt, aztán nem érdekli, és lapoz.
De ha csak nézegetjük a könyvet, és kérdezgetem, hogy mi hol van, azt
szereti.
Újabban rákapott a rajzolásra, megenni már nem eszi meg a filcet, viszont tetőtől talpig kifesti saját magát is.
Ja, és újra megnőtt a haja, hátul göndörödik, esedékes egy újabb vágás.
És amit a legjobban szeretek, hogy puszit ad. Édesen csücsöríti a
száját. A cuppanást még nekünk kell mellészinkronizálni. Volt már rá
példa, hogy kérés nélkül is kaptunk puszit. Gondolom, amikor
kiérdemeltük.
És biztos van még ezer dolog, amit leírhatnék, de nem jut eszembe. Nem
is tudom, mi lesz velem, ha Kistesó is ittlesz velünk, hogy fogom bírni a
sok dokumentációt. Mikor már most is sokszor csak kapkodom a fejemet,
és örök elmaradásban vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése