ÉpítészMáté

A múltkori Dóm-os rácsodálkozás az építészetre nem múlt el nyomtalanul. Volt már néhány próbálkozásunk az építőkockával, egyszer egy egészen nagy tornyot sikerült felépítenem, felépítenünk, de nem sikerült lefényképeznem, mert addigra Matyi lerombolta. Aztán volt néhány házépítési kísérletünk is, de Mátét még ekkor is jobban szórakoztatta a rombolás, mint az alkotás. 

Ma délelőtt egy újabb lépcsőfokra léptünk. Matyi hozta az építőkockás bödönét, jelezve, hogy építsünk. Szépen letelepedtünk a földre, magunk mellé vettük a bödönt, és elkezdtem megépíteni az alapokat, mert Máté csak felfelé szeret terjeszkedni, de hogy ne dőljön el, a toronynak biztos lábakon kell állnia. Az alapozás után jöhetett a munka kreatív része, ez már kizárólag a Matyi feladata volt, nekem csak annyi szerep jutott, hogy az én ölemben ülve építkezett (amíg elérte ülve a tetejét) egyre feljebb, és nekem kellett az elemeket adogatni. (olyan édesen tartotta a kezét mindig egy újabb elemért:)))

Az eredmény egy kicsit Hundertwasser-es  garázs lett, amibe végül be is parkoltattunk egy autót, majd ültünk egymáshoz szorosan összebújva és csodáltuk a remekművet. A nagy büszkeségbe Matyi bele is aludt:)

Íme, így készült a nagy mű:)  Hát nem szép???