Ahogy Máté nő, úgy egyre több aranyos,és egyben megmosolyogtató dolga van. Amikor még csak feküdt az ágy sarkában biztonságosan körbepárnázva, én már attól is odavoltam, hogyha megmozdította a kezét, vagy oldalra nézett. Amikor először halvány mosolyt véltem látni az szája szegletében sírni tudtam volna, amikor először megfordult, akkor pedig egyenesen örömtáncot jártunk. Nem tudtuk még, hogy mindezek az akkoriban igen fontos fejlődési lépések semmik ahhoz képest, amit Máté életének ezen szakaszában produkálni fog. Mert amellett hogy okosodik, fejlődik, szórakoztató is. Ahogy bennünket utánoz, az néha már félelmetes. Azért valljuk be, nem mindig jó magunkat a görbe tükörben látni, és rájönni, bizony, bizony, ezt én is éppen így csinálom, amin változtatni kell(ene).
De most nem is erről akartam írni, hanem...
Máté egyik kedves időtöltése, nem kis örömömre az olvasás. Azt azért nem hagyja, hogy én olvassak neki, pedig mennyire szeretnék!!!! De ő nagy lelkesedéssel veti bele magát az írott szövegbe, legyen az neki való képeskönyv, vagy bolti akciós katalógus, fényképalbum, térkép, vagy bármilyen könyv, ami az enyém. És felolvas, hangosan, nagy átéléssel, én pedig hallgatom. És imádom!
Ma végre sikerült felvennem, ahogy az útikönyvet olvasta, eddig ha észrevette, hogy videózom, mindig abbahagyta és a fényképezőre startolt. Úgy látszik most érdekesebb volt az útikönyv:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése