Ezúttal nem az én érzéseimről van szó, hanem a Matyiéról. Néhány hete
foglalkoztat a dolog, nagyjából azóta, amióta az én lelkemben is
tudatosult Kistesó léte.
Matyi mindig is bújús kisfiú volt. Bár a szopizást 1 éves korában
önszántából abbahagyta, de az összebújások nem szüntek meg, sőt talán
még intenzívebbek lettek. Máig is sokszor ölbe kéri magát, ölel, a
nyakamba fúrja selymes buksiját, és ez olyan jó. Az elalváshoz is
hozzátartozik az összebújás, ilyenkor szorosan egymás mellett fekszünk,
Matyi egyik kezét a szájába veszi(igen, szopja az ujját, ha álmos), a
másik kezével pedig vagy a nyakamat, vagy a mellkasomat simogatja, és
édesen szuszog. Erre a rituáléra éjszaka is többször sor kerül, amikor
felriad valamire, kell neki az összebújás.
Mostanában azonban új elemekkel gazdagodott a szertartás. Mégpedig
bejött a pocaksimi. Sosem csinált ilyesmit, csak mióta Kistesó bejött a
képbe. Sokat gondolkoztam, hogy lehet, hogy tőlem látta, hogy simizni
kell a hasamat. Nem tudom. De olyan aranyos, amikor felhajta a pólómat,
és elkezdi simogatni, vizsgálja a köldökömet, és van amikor a fejét is
ráteszi, mintha hallgatózna. Ezt viszont még biztos nem látta senkitől.
Nagyon sokat nem beszéltünk még vele erről. Persze szoktam neki mondani,
hogy ott bent lakik a Kistestvére, és nem szabad rugdosni, de ennél
messzebbre még nem mentünk.
És mivel még nem beszél, igazi embernyelven, így nem tudom, hogy mi
minden jár az ő buksijában és hogy mennyit képes megérteni és felfogni a
körülötte lévő helyzetből.
Lehetséges az, hogy ők ketten valamilyen kapcsolatot képesek egymással
kialakítani, hogy Máté kimondatlanul is érti a szitut, sőt lehet, hogy
többet is tud nálunk. Emlékezhet ő még arra hogy ő is odabent volt, és
hogy az milyen jó volt neki? Biztos ezer cikket tudnék erről a témáról
olvasni a netet, eddig még nem volt időm ennyire belemélyedni, csak
magamban gondolkozom. Mindenesetre bárhogy is van, mi felnőttek sosem
tudjuk meg. Számomra akkor is meglepő az a hatalmas szeretetnyilvánítás,
amit Matyi a pocakom irányában kimutat. Remélem ez a szeretet sosem fog
elmúlni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése