2009. június 29., hétfő

Érzések

Ezúttal nem az én érzéseimről van szó, hanem a Matyiéról. Néhány hete foglalkoztat a dolog, nagyjából azóta, amióta az én lelkemben is tudatosult Kistesó léte.
Matyi mindig is  bújús kisfiú volt. Bár a szopizást 1 éves korában önszántából abbahagyta, de az összebújások nem szüntek meg, sőt talán még intenzívebbek lettek. Máig is sokszor ölbe kéri magát, ölel, a nyakamba fúrja selymes buksiját, és ez olyan jó. Az elalváshoz is hozzátartozik az összebújás, ilyenkor szorosan egymás mellett fekszünk, Matyi egyik kezét a szájába veszi(igen, szopja az ujját, ha álmos), a másik kezével pedig vagy a nyakamat, vagy a mellkasomat simogatja, és édesen szuszog. Erre a rituáléra éjszaka is többször sor kerül, amikor felriad valamire, kell neki az összebújás. 
  Mostanában azonban új elemekkel gazdagodott a szertartás. Mégpedig bejött a pocaksimi. Sosem csinált ilyesmit, csak mióta Kistesó bejött a képbe. Sokat gondolkoztam, hogy lehet, hogy tőlem látta, hogy simizni kell a hasamat. Nem tudom. De olyan aranyos, amikor felhajta a pólómat, és elkezdi simogatni, vizsgálja a köldökömet, és van amikor a fejét is ráteszi, mintha hallgatózna. Ezt viszont még biztos nem látta senkitől. 
Nagyon sokat nem beszéltünk még vele erről. Persze szoktam neki mondani, hogy ott bent lakik a Kistestvére, és nem szabad rugdosni, de ennél messzebbre még nem mentünk. 
És mivel még nem beszél, igazi embernyelven, így nem tudom, hogy mi minden jár az ő buksijában és hogy mennyit képes megérteni és felfogni a körülötte lévő helyzetből. 
Lehetséges az, hogy ők ketten valamilyen kapcsolatot képesek egymással kialakítani, hogy Máté kimondatlanul is érti a szitut, sőt lehet, hogy többet is tud nálunk. Emlékezhet ő még arra hogy ő is odabent volt, és hogy az milyen jó volt neki? Biztos ezer cikket tudnék erről a témáról olvasni a netet, eddig még nem volt időm ennyire belemélyedni, csak magamban gondolkozom. Mindenesetre bárhogy is van, mi felnőttek sosem tudjuk meg. Számomra akkor is meglepő az a hatalmas szeretetnyilvánítás, amit Matyi a pocakom irányában kimutat. Remélem ez a szeretet sosem fog elmúlni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése