Mintha nem is telt volna el egy teljes nap, mintha ugyanazt az egyetlen
rossz napot és éjszakát élném újra és újra át. Éjfélkor megint Mátésírásra keltem, persze nem segített az kiságybansimogatás, a tea, a
cumi, kivettem, öleltem, próbáltam vigaszcicit adni, nem kellett. Aztán a
sírás abbamaradt, de jött helyette a játék, pörgött-forgott,
kúszott-mászott, újra próbáltam a teát, ivott, semmi változás. Odaadtam
neki a cumit, de ez csak olaj volt a tűzre. A cumi irtó izgalmas dolog
ám a éjszakai halvány fényben, lehet forgatni ide-oda a kezünkben, a
fény felé tartani a cumi részét, és csodálni milyen szépen átszűrődik
rajta a fény, meg lehet rágcsálni a műanyag részét. Kizárólag csak azt,
még véletlenül sem rendeltetésszerűen használni. a cumiban való
gyönyörködés eltarthat akár 40 percet is, legalábbis mintha ennyi lett
volna, bár szerintem én közben elbóbiskolhattam. Aztán megint sírás.
Újra tea, cici, tea, dentinox, eredménytelenül. Aztán már nem nagyon
emlékszem a részletekre, de fél 4 felé sikerült beraknom Őfelségét a
kiságyába, azért, hogy 5kor újra kivehessem onnan. Szerencsére ekkor
segített az összebújás, és a kétujjas ujjszopás, így szenderegtünk egész
8ig, óránkénti felébredésekkel, és visszaalvásokkal. Remélem a foga
miatt van! Különben nem tudom, mi hozhatna megnyugvást mindkettőnknek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése