Időzavarban

Mintha nem is telt volna el egy teljes nap, mintha ugyanazt az egyetlen rossz napot és éjszakát élném újra és újra át. Éjfélkor megint Mátésírásra keltem, persze nem segített az kiságybansimogatás, a tea, a cumi, kivettem, öleltem, próbáltam vigaszcicit adni, nem kellett. Aztán a sírás abbamaradt, de jött helyette a játék, pörgött-forgott, kúszott-mászott, újra próbáltam a teát, ivott, semmi változás. Odaadtam neki a cumit, de ez csak olaj volt a tűzre. A cumi irtó izgalmas dolog ám a éjszakai halvány fényben, lehet forgatni ide-oda a kezünkben, a fény felé tartani a cumi részét, és csodálni milyen szépen átszűrődik rajta a fény, meg lehet rágcsálni a műanyag részét. Kizárólag csak azt, még véletlenül sem rendeltetésszerűen használni. a cumiban való gyönyörködés eltarthat akár 40 percet is, legalábbis mintha ennyi lett volna, bár szerintem én közben elbóbiskolhattam. Aztán megint sírás. Újra tea, cici, tea, dentinox, eredménytelenül. Aztán már nem nagyon emlékszem a részletekre, de fél 4 felé sikerült beraknom Őfelségét a kiságyába, azért, hogy 5kor újra kivehessem onnan. Szerencsére ekkor segített az összebújás, és a kétujjas ujjszopás, így szenderegtünk egész 8ig, óránkénti felébredésekkel, és visszaalvásokkal. Remélem a foga miatt van! Különben nem tudom, mi hozhatna megnyugvást mindkettőnknek!