Hát elmentünk a baba-mama tornára. Persze pont helyettesítés volt, egy
másik csaj tartotta, és azt mondják, az eredeti egy kicsit más. De az
elejéről. Amikor megérkeztünk Máté persze aludt, majd míg én átöltöztem
felébredt. Először békésen nézelődött, tetszett neki az új hely, a sok
narancssárga, ami a helyet uralta, és a hűvös levegő. Mosolygott az
emberekre, gyerekekre, és azt gondoltam, reméltem, hogy ez akkor már így
is marad. A jókedv addig tartott, amíg le nem tettem a szőnyegre. Mert
rá kellett jönnöm, hogy itt ám babatorna nemigen lesz, csak mama, Máté
pedig rosszul viselte, hogy nem vele törődöm. Így az elejéből szinte
majdnem kimaradtam, kivéve, amikor valami olyat csináltunk, ahogy ölben
tudtam tartani Manót. Aztán a végére kicsit megszokta a szitut, igaz a
hasizmost már tudtuk együtt csinálni. Alapvetően a torna maga jó volt,
erős is volt, csak ez az egy óra olyan gyorsan eltelt. Most kicsit
elbizonytalanodtam, hgoy csütörtökön kitegyem-e máté még egy ilyen
traumának. Csak hát mégiscsak meg kéne szoknia, hogy nem csak vele
foglalkozom. Majd meglátom még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése