Az egy hetes osztrák kiruccanásunk méltó koronája lett az Ysperklamm-ból induló Druidenweg nevezetű útvonal. Amikor kinéztem előző este, hogy merre is induljunk másnap, akkor bár olvastam a szűkszavú német leírásban, hogy micsoda élményekben lesz részünk, hogy a vadregényes erdő keveredik a misztikus sejtelmességgel, hogy a hegyrő lezubogó patak mellett araszolunk majd felfelé vízesések hangjával kísérve, de hogy ez a valóságban mekkora nagy élmény lesz, azt nem sejtettem. Mondhatni, tudtam, de nem sejtettem :-)
Ysperklamm egy jó félórányi autóútnyira volt az alpakáktól, de az osztrák vidéken autózni már maga egy csoda... a zöld fű, a legelésző állatok, a rendezett porták, a jó utak... nem olyan nehéz beleszokni itt a létezésbe.
A parkolóba érkezve egy dolog lepett csak meg minket, hogy a túráért fizetnünk kell, mert egy forgóajtón lehet bejutni a hegyoldalra. Nem emlékeztem, hogy erről olvastam volna, de simán lehet, hogy csak átsiklottam rajta, de mindegy is volt. A jegyárus bódéban mosdó is volt, itt mág gyorsan elmentünk, biztos ami biztos.
Már a forgóajtón becsipogva láttam, hogy ez az én helyem lesz! Nagy sziklák, csörgedező patak, és csak az erdő zaja. ( leszámítva a fiúkat, de azt már elég jól ki tudom szűrni a világomból )
Mikor felértünk a szurdok tetejére, akkor egy kis pihenőrészen megpihentünk, majd innen már könnyebb útvonalon, sokáig szinte szintben vagy lankás emelkedőkkel haladtunk. Volt egy rajzolt térképünk, amin fel voltak tüntetve a látványos sziklaformációk, az "ülő kutya", meg ilyesmik, ezeket próbáltuk megtalálni és felismerni.
Valami misztikus "kád" amiből sosem fogy ki a víz. Valóban volt benne ottjártunkkor is.
Fenn a kerezstnél volt egy üzenőfüzet. Marci bele is írta a sérelmeit, ha arra jártok,nézzétek meg, mennyire szar neki. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése