Pünkösdi Pilis

Elég régen voltunk már a hegyekben, áprilisban főként Milán körül forgott az élet, úgyhogy kapóra jött végre egy 3 napos hétvége. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy mennyivel könnyebb lenne mindenkinek, ha mindig 3 nap lenne a hétvége, és 4 a munkanap. Akkor itthon is haladnának a dolgok, már-már kényelmesen, és még arra is maradna idő, hogy egy napot tényleg a semmittevésre ( vagy bármire, amire szertenénk) áldozzunk. Nálunk mindig úgy elröppen a hétvége, hogy észre sem vesszük, ha meccs is van, ( és miért ne lenne ?) akkor azzal jó esetben csak a fél napunk megy el, ha berakják kora délutánra, akkor meg az egész. És aztán már csak tűzoltás jelleggel megy minden, főzés-mosás-pakolás, és máris hétfő. Hétköznapokon meg általában a túlélésre játszom. főként. 

Na de pünkösdkor 3 nap is volt, és még meccs sem volt, úgyhogy miénk volt a világ. Szombaton le is köveződött a terasz, amire már jó ideje vártunk, de vagy nekünk nem volt jó, vagy a munkásoknak nem fért bele. Vasárnap már nem is tudom mi volt, gondolom a szokásos hétvégi hajtás, na ott volt még a hétfő, amikor végre el tudtunk menni a hegyekbe.

Nem igazán tudtuk, hogy merre induljunk, nagyon hosszú túrát nem akartunk csinálni, és az embertömeget is jó lett volna elkerülni, úgyhogy az agyonhájpolt pestkörnyéki kiránulóhelyeket már jó ideje kerüljük, ( Normafa, Teve-szikla és társai, amik pedig valóban egyszerűen megközelíthetőek.) 

Királyrétet is elvetettük, mert sanszos volt, hogy mire odaérünk, addigra ott is tömeg lesz, és végül Kesztölc felé indultunk, és ott másztuk meg a Pilis Kétágú-hegynek nevezett csúcsát. 

Errefelé még nem jártunk egyáltalán. 

Elvileg egy rövidebb körtúrát néztünk ki, 6.5-re írta talán a leírás, de annál valamivel több lett. Mondjuk lejjebb is parkoltunk kicsit, nem mentünk fel egészen a temetőig, mert korábban láttunk egy jó parkolóhelyet, lehet azért. 

A hegy felé egy remek tisztáson kellett átvágni. Telistele volt mindenféle virággal, meg árvalányhajjal, meg lila virágú bogánccsal. Ez volt a kedvenc részem. 

Aztán egy elég meredek kaptatón jutottunk fel a hegyre, de megérte, mert nagyon szép volt fentről a kilátás. 

Innentől már megerőltetés nélkül csak végigmentünk a gerincen majd a tisztáson keresztül  vissza a kocsihoz. 

Nagyon jó volt, és alaposan el is fáradtunk, pedig ennél tényleg keményebb es hosszabb kirándulásokat is csináltunk már. Látszik, hogy kicsit belekényelmesedtünk a hétköznapokba🙂

Pedig muszáj lesz visszaszerezni a kondinkat, mert terveink szerint júniusban nagy hegyi túrák ( is)  várnak ránk. Hú, azt már nagyon várom! De addig még ezer a dolog és a tennivaló.