Péntek estére látszólag mindenki alaposan kiütötte magát, úgyhogy amikor azt beszéltük, hogy mi legyen a másnapi program, akkor Feri csak annyit mondott, hogy bármi jó, csak ne legyen benne kaptató. Úgyhogy megkegyelmeztem nekik, és bár bepróbálkoztam egy Tubes-körrel, már a felvetés előtt is tudtam, hogy erős ellenállásba fogok ütközni, és nem is erőltettem tovább a dolgot, hanem rögtön jöttem a következő javaslatommal, hogy akkor menjünk át Pécsre, a Tettyére, ahová én tavaly egyedül futottam fel, mert a fiúk akkor is csendespihenőztek, és nekem annyira, de annyira tetszett. Nem mellesleg épp mandulafa -virágzás is volt éppen, és akkor végre megnézhettem én is élőben a kis kápolnát a virágzó fával, a Havi-hegyen, ami az év fája is volt valamikor nem olyan rég.
Ez már tetszett a gyerekeknek is, és bennem sem volt hiányérzet.
Ó milyen jó volt ismerősként köszönteni a várost! Tavaly mikor Pécsen voltunk nem is gondoltam, hogy ilyen hamar visszatérünk. De most nem mentünk be a belvárosba, hanem a hegyoldal felé vettük az irányt.
Ha már itt jártunk, akkor úgy voltunk vele, hogy bemegyünk a Tettyei Mésztufa-barlangba is, vagy ahogy régen a köznyelvben élt, Sárkánybarlang, vagy a Pokol kapuja....igaz, jó borsos volt az ára, de egyszer élünk, vagy valami ilyesmi....
És tulajdonképpen jó élmény is volt a barlang, érdekes információkat hallhattunk a barlang kialakulásáról, a víz munkájáról, és hogy hogyan építették be a Tettye-forrás vizét a város ivóvízellátásába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése