Pihenődélelőtt Pécsen

 Péntek estére látszólag mindenki alaposan kiütötte magát, úgyhogy amikor azt beszéltük, hogy mi legyen a másnapi program, akkor Feri csak annyit mondott, hogy bármi jó, csak ne legyen benne kaptató. Úgyhogy megkegyelmeztem nekik, és bár bepróbálkoztam egy Tubes-körrel, már a felvetés előtt is tudtam, hogy erős ellenállásba fogok ütközni, és nem is erőltettem tovább a dolgot, hanem rögtön jöttem a következő javaslatommal, hogy akkor menjünk át Pécsre, a Tettyére, ahová én tavaly egyedül futottam fel, mert a fiúk akkor is csendespihenőztek, és nekem annyira, de annyira tetszett. Nem mellesleg épp mandulafa -virágzás is volt éppen, és akkor végre megnézhettem én is élőben a kis kápolnát a virágzó fával, a Havi-hegyen, ami az év fája is volt valamikor nem olyan rég. 

Ez már tetszett a gyerekeknek is, és bennem sem volt hiányérzet. 

Ó milyen jó volt ismerősként köszönteni a várost! Tavaly mikor Pécsen voltunk nem is gondoltam, hogy ilyen hamar visszatérünk. De most nem mentünk be a belvárosba, hanem a hegyoldal felé vettük az irányt. 

Ha már itt jártunk, akkor úgy voltunk vele, hogy bemegyünk a Tettyei Mésztufa-barlangba is, vagy ahogy régen a köznyelvben élt, Sárkánybarlang, vagy a Pokol kapuja....igaz, jó borsos volt az ára, de egyszer élünk, vagy valami ilyesmi.... 

És tulajdonképpen jó élmény is volt a barlang, érdekes információkat hallhattunk a barlang kialakulásáról, a víz munkájáról, és hogy hogyan építették be a Tettye-forrás vizét a város ivóvízellátásába. 

A barlang után, először körbejártuk a Tettyei romokat, amik valójában a pécsi püspöki palotának a romjai, melyet az 1500-as évek elején építettek, és a török hódoltság idején dervisházként működött. 

És ha már eddig eljöttünk, akkor csak felmegyünk ott felettünk a hegyre, pláne, hogy alulról jól látszott a Balázs-pihenő kis kerek épülete, ahová egy lépcsősoron lehetett felmenni oldalról. Felmentünk hát, hogy megnézzük Pécset felülről. 

A pihenő után kerültünk egy kis csávába, amikor úgy döntöttünk, hogy nem a lépcsősoron megyünk vissza, hanem kinéztünk egy kis ösvényt, ami szerintünk levezetett. Csakhogy az az ösvény nem vezetett le, mert egyszercsak az arborétum kerítése állta az utunkat, úgyhogy másik irányba fordultunk, és egy kis bozótharc után így legalább az Ilonka-pihenőt is meg tudtuk nézni, ami nem is volt betervezve. 

És mily fura... ragyogó sétaút vezetett innen tovább :-) 

Szépen lesétáltunk, és már csak a kistemplomomat kellett közelről megnézni :-) 

Óóóóó olyan szép ott fenn... bármennyi időt el tudnék ott tölteni. De nem időztünk sokat, már csak azért sem  pont egy iskoláscsoporttal voltunk ott egyidőben, rengetegsok kamasz fiatallal, hát a kamaszokból meg azért otthon is van bőven. :-D

Visszasétáltunk az autóhoz, hazafelé még megálltunk a mekiben, aztán a lidlben. 

Hazaérve pedig a gyerekek nagy örömére a házunkkal szemközti focipályán éppen meccs volt :-) 

 

De még nem ért véget a nap, kis pihenő után folytattuk a napot.