Fontos

 Az már nem hír, hogy Máté nem az a hosszasan telefonon csevegős fajta. Legalábbis velem nemigen szokott bőbeszédűen kommunikálni még írásban sem, majd egy " oké" az, amit ki tud magából szülni bármilyen csatornán. Épp ezért, amikor napközben felhív, az  mindig gyanús. 

Legutóbb akkor hívott fel, amikor a barátnőm beadott egy Downton Abbey-s pólót. Ezzel úgy megbolygatta az egyensúlyát, hogy muszáj volt felhívnia :-) 

Ma dél körül, pontosan nem tudom, hogy előtte vagy utána, megint hívott. Nem nagyon akartam félbehagyni, amit csináltam, mert benne voltam valamiben, és ha kizökkenek, akkor utána tök macera visszarázódni, és megsokszorózódik a hibázás esélye. Az meg nem annyira fain, mert ismétlésre nemigen van lehetőség, néha van, de inkább nincs. Szóval nem épp a legjobbkor hívott, de mivel nem szokása egyébként csak úgy rámcsörögni, és megkérdezni, hogy vagyok, hát felvettem. 

Kérdeztem tőle, némileg sürgetően, hogy " szia Máté, mi a baj, fontos? mert benne vagyok valamiben."

Ő: - igen, fontos. 

- Akkor mondd gyorsan. 

Erre Ő: - Hol van az ebédem? 

Kmmm.... nem mondom, hogy nem sarkalatos kérdés az ebéd holléte... (nyilván a hűtőben volt. ) na de azért 10 percet még várhatott volna ez a kérdés, hát nem? 

Mindegy. megbeszéltük. Letettük.