Szélviharos Esztergom

 Még a múlt hétvégén volt, hogy szombaton Máténak Pilismaróton volt valami versenye, ahol mindenféle erőnléti, meg kardio feladatok voltak egymás után, hogy pl 1 perc alatt hány fekvőtámaszt, hány felülést, hány húzódzkodást tudnak csinálni, meg medicinlabda dobás, meg ilyesmi, és erre jöttek az ország minden szegletéből. A program elég korán kezdődött, fél 9-re már ott kellett lenni, 9-kor műr indult a buli, addig be kellett regisztrálni, meg ilyesmi, szóval jó korán kezdődött a napunk. Tőlünk Pilismarót kb 50 perc autóval, és mivel nem hagyhattuk ott Mátét, hanem haza is kellett hozni, mikor végzett, ezért amíg ő cselendzselt, addig mi átmentünk Esztergomba. Egyrészt bevásárolni, másrészt, mert jóóóóó régen voltunk már ott, akárhogy osztottunk szoroztunk még a gyerekek születése előtt történt. Itthon meg is kerestem, és 2005-ben volt. 🙉 Íme  Úgyhogy éppen ideje volt már, hogy megint kicsit felfedezzük a várost. 

A Bazilika alatt parkoltunk, mert a templomot mindenképpen meg szerettük volna nézni. Jelenleg felújítás alatt van, a kupolája kívülről is fel van állványozva, és belül is a templom közepe el van kerítve, és a kupola csupa háló, úgyhogy az most nem volt az igazi, de azért így is hatalmas és monumentális ez az épület, és ha az ember nem két kiskorúval van, akiknek púp a hátán a templomnézés, akkor azért el lehet gyönyörködni benne jó sokáig, meg elolvasgatni az információkat, meg lemenni a kriptába. Mi régen voltunk lent, itt van a Mindszenty-emlékhely is, most ezt kihagytuk. Mint ahogy most a kupolába sem lehetett felmenni, mert az meg le volt zárva. Bár amilyen szélvihar volt, lehet, egyébkéknt sem engedtek volna fel. 

A templom után kívül is sétáltunk kicsit, megnéztük felülről a Dunát, a Mária-Valéria hidat, a szemközti Párkányt, aztán lesétáltunk a vízpartra. Iszonyat szél volt, majd elvitte a fejünket. 

A maszk a szél ellen is védte Milánt kicsit.

Esztergom, napsütés, viharos szél, és a frizura még mindig tart. Ja, nem. 😅 De legalább a Bazilikára rálátás szuper volt onnan a víz mellől. 

A fiúk botokat meg kavicsokat  dobáltak a háborgó Dunába. kisebb-nagyobb sikerrel. 

Itt a Kis-Duna sétányon legalább  kellemesen sütött a nap . 

Visszafelé kanyarodva még felmentünk a Szent Tamás kápolnához, és ebből a szemszögből is ránéztünk a templomdombra. 

Ekkor már igenigen mérges voltam a fiúkra, mert folyton csak vernyogtak. 

Terveztük még, hogy megnézzük Pilismaróton a hajótemetőt, amit a googletérképen láttunk, de olyan félig sáros, félig göröngyös földút vezetett oda, hogy nem mertünk rajta végigmenni,  gyalog pedig oda-vissza még egy jó 3/4 óra lett volna, amit már ebben a szélben nem akartunk bevállalni. Inkább elengedtük, és mentünk Mátéért a sportcsarnokba, aki már a megbeszélt idő előtt végzett is, úgyhogy jöhettünk haza. 

Később írta meg az edzője, hogy a 2007-es fiúk között 36-ból a 12-t lett végül, ami szerintem nagyon szép eredmény, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy ő decemberi, tehát akár 1 évvel is lehetnek nála idősebbek, másrészt még ez az első téli szezonja, amikor igazán az erősítésre koncentrálnak. 

És bár hamarabb végeztünk, mint gondoltuk, és a fejemben megfordult, hogy akkor még beleférhet a napba egy délutáni futás, de nem vitt már rá a lélek, hogy a meleg lakásból még egyszer kimenjek szétfújatni a fejemet, úgyhogy papírkutya voltam :-) 

Legközelebb Mosonmagyaróváron lesz Máténak valami ergó-bajnoksága... khm... hát egyrészt reméljük, nem nekünk kell vinni, másrészt viszont ott is régen voltunk már :-) 2010-ben.