Az utolsókat rúgjuk

 Nincs már sok hátra a tanévből, de Milánnak pl. még a jövő héten is lesz egy matek tz-je... ettől már az agyam eldobom. Ráadásul keddről átrakták ma szerdára. Az utolsó héten még tz-t íratni szerintem nem igazán fair, még akkor sem, ha nem nehéz a tananyag. De nyilván engem nem kérdezett a kutya se :-)  A matektanárnő egyébként is kicsit a bögyömben van, mert mindig kitalál valami huncutságot. Volt, hogy  másnapra kért mindenkitől 20 db négyzetrácsos lapot, kikötve, hogy nehogy füzetből tépjük ki, vagy a héten hétfőn kitalálta, hogy kedden mindenki vigyen be 10 kockát, mert a testeket fogják venni, és azokból fognak építkezni. Még szerencse, hogy Milánnak eszébe jutott, hogy van egy Cube nevű társasunk, és abban rengeteg dobókocka van, mindenféle színben. Mert amúgy szereti ám a minuszokat osztogatni felszereléshiányra, meg házi hiányra, meg órai magatartásra... Na. 

Milánnak most húzós hete volt, mert a múlt hétről erre a hétre toltuk a szolfézs alapvizsgáját, mert a múlt héten kirándultak. Plusz volt még egy természet tz-je, meg egy fogalmazásírása az ötösért, szóval nem unatkozott. De mind közül a szolfézs volt a legparább, mert az írásbelin mondhatni nem remekelt a kölök. Szó se róla, utána összekapta magát és becsülettel tanulta a dalokat oda-vissza szolmizálva. szegénykém már ezzel kelt, ezzel feküdt, a villamos utakon végig szolmizálgatott egész héten, de már én is jöttem-mentem, és azt vettem észre, hogy énekelgetem, hogy szó-szó-fá-ré-szó-szó-fá, vagy épp mit. 

Halálsápadtan közelítettük meg tegnap a vizsgahelyszínt, nem lehetett meggyőzni róla, hogy rendesek lesznek, nyugi, egy csomót tanult, nem fogja senki leharapni a fejét. eléggé megparáztatott, hogy ott fog nekem elájulni. De szerencsére nem történt semmi, és végül sikerült a vizsgája. Rém boldog volt. Meg mi is, hogy akkor ez a teher is levan. 

Jövőre elvileg zenekarba megy, ma már fel is írta az oboatanárnő a listára. Reméljük, hogy oda fog tudni érni, mert keddenként van fél3-kor a próba. Eléggé agyament időpont, mert ha épp sok órája van aznap, akkor nem biztos, hogy odaér. Na de ez már a jövő tanév :-) 

Aztán most nagyon fellelkesült Milán, mert ugyancsak ma mondta neki Orsi néni, hogy októberben lesz egy országos oboaverseny, amin szeretné, ha Milán is elindulna. Milánnak meg kellenek ezek a kihívások, hogy a lelkesedése fenntartható legyen, szóval most eléggé be van sózva. 

Mátééknál sosem történik semmi, legalábbis az ő elmondása szerint. :-) Mennek majd kirándulni ők is, és a többedik terv szerint most megcéloznak egy siófoki strandolást-hajózást-városnézést. Biztos klassz lesz. 

Ami most a leginkább foglalkoztatja, hogy most már lassan tényleg realizálódik az a terve, hogy most már tényleg kiszáll a fociból, és elmegy evezni. Erre adott még egy löketet, hogy mindkét edzője elmegy az egyesületétől, és ezen felbuzdulva eléggé szétszéled a csapat is, szóval most kell váltani. 

Kinéztünk már egy evezős egyesületet, amit nem olyan fájdalmas megközelíteni, és még Pesten is van :-) mert Budára elég macera átjutni, és akkor onnan még haza is kell jönni. De majd meglátjuk. Még nincs semmi konkrét, de hamarosan lépnünk kell az ügyben. 

Ma tartanak búcsúbulit edzés után. :-) 

Marciék agybafőbe dolgozatot írnak, én már követni sem tudom, hogy mikor mit és miért, és nincs is ez kifelé kommunikálva. Oké, a gyerekeknek biztos bejelenti Marika néni, de az hozzánk már nem jut el, csak amikor már megírták a dogát. az meg akkor már édes mindegy. Pedig ha egy icipicit is foglálkoznánk a leckével itthon, akkor nem rendre négyest hordana, hanem néha becsúszhatna egy ötös is. De ezt már elengedtem. tényleg. 

Jó lesz már ha nem lesz suli.