Oltásos

Tegnap délelőtt én is megkaptam végre az első adag oltásomat. 

Nem vezetett ide olyan egyenes út, mint ahogy azt odafönt szeretnék hinni, és hangoztatják, mert volt már itt mindenkit beoltunk húsvétig, tavaszi szünetig, április végéig... én meg mindig nem voltam sehol...pedig már a szomszéd kutyát is beoltották a környéken, de januári regisztrációmmal nem értem semmit. 

A nagy áprilisi oltóhullámban, amiből én ugye kimaradtam, astrát és szputnyikot osztogattak. Az ismerőseink és az ismerősök ismerősei mind ezt kapták. Feri is szputnyikot kapott, remélve, hogy majdcsak  jó lesz valamire. 

Aztán jött a nagy oltakozzunk kínaival hullám, aminek kapcsán már a háziorvos is megtalált, hogy hogy nem... és emailben meg sms-ben is agitáltak, hogy jelentkezzek kínaiért. Nem tettem. Úgy voltam vele, hogy ha csak ez jutna, akkor inkább nem oltatom be magam semmivel, mert betegségtől igazából nem félek, sokkal jobban félek attól, hogy az oltástól lesz valami visszafordíthatatlan bajom, ha nem most, akkor 5-10 év múlva, amikor meg majd ráfogják valami másra... de mindegy is, mert igazából ha hellyel-közzel normális életet akarunk még élni családilag, akkor szinte bele vagyok kényszerítve az oltakozásba.  De hogy beoltatom magam, aztán ugyanúgy tesztelnem kell, ha menni akarunk valahová, annak semmi értelmét nem láttam. Hívtam és többször írtam is a háziorvosnak, hogy a kínain kívül bármit bármikor bárhol fel tudok venni, értesítsen, ha van erre lehetőség. Nem tette. Telefonban még le is pattintott, hogy csak kínai van, vegyem fel azt. Majdnem mondtam neki, hogy fürödjön akkor meg benne, nekem nem kell. 

Úgyhogy amikor Astára is lehetett online jelentkezni, akkor nem mondom, hogy gondolkodás nélkül, de végül csak beregisztáltam az elérhető legelső napra, tegnapra. Utána már gondolkodtam, hogy lehet, hogy meg kellett volna várni, míg a háziorvos keres, hogy regisztráljak astrára, ahogy azt a kínaival tette, de ez nem történt meg később sem, úgyhogy várhattam volna erre... 

Hát ennyire én még sosem paráztam, pedig 3 császáron is túl vagyok, és az sem volt sétagalopp :-) 

Maga az oltás és a szükséges adminisztráció pikkpakk lement. Miután 10 percet küldözgettek egyik sarokról a másikra, hogy az az oltópont hol van, mert senki nem tudta, de mikor már meglett, onnan már ment minden mint a karikacsapás. 

Bementem, ketten voltak előttem, de kettőt sem pislogtam már ott ültem a doktornő előtt. Saját bevallásom alapján eldöntötte, hogy nem vagyok beteg, legalábbis azt ikszeltem be a papírokon, ő meg elhitte. Nekem hiányzott, hogy legalább a torkomba belenézhetett volna, vagy valami. A gyerekorvosnál oltás előtt mindig megvizsgálta a gyerekeket a doktornő, toroknézés, sztetoszkóp, semmi extra, de mégis valami.  Kérdezte, hogy vagyok, és mit tervezek mára. Hát mondom, én annyira parázok, hogy én már terveztem semmit. Próbált megnyugtatni, hogy nem kell félni, nem lesz semmi baj. Nagyon igyekeztem ezt elhinni neki. 

Tegnap az egész napom feszült várakozzásal telt, hogy mikor leszek rosszul. Nem lettem. Viszont egész nap olyan szomjas voltam, hogy egy tavat ki tudtam volna inni.  Éjjel, pont 12 órával a beadás után elkezdett rázni a hideg. Érdekes, láz nélküli, de mágis olyan lázasbeteg hidegrázás volt. Be is vettem fél 2-kor egy algopyrint, és relatív nyugodtan telt az éjszaka. 

Reggel viszont őrületes fejfájással ébredtem. Én még ilyet sose éreztem. Mondanom sem kell, hogy mi mindent vizionáltam be magamnak... persze tudom, hogy ez nem normális... de no.. én nemigen szoktam beteg lenni, gyógyszert sem nagyon szedek, ezért mikor már a reggel után délelőtt is az algopyrinért nyúltam, az számomra nagyon rémisztő. 

Most, ebédidőben, talán már kezdem magam újra embernek érezni. Már nem esik annyira rosszul függőlegesben lennem. Remélem most már egyre jobb lesz, és holnapra kutya bajom sem lesz. 

Pláne, hogy Feri ma délután kapja a második szputnyikot, úgyhogy holnapra nekem már jól kell lennem! punktum.