Az év utolsó napja nálunk teljesen eseménytelenül telt. Feri bement a céghez meglocsolni a virágokat, én persze futottam egy utolsót. Mindig kettős érzés van bennem az időjárást illetően, mert már-már tavasziasnak mondanám, vagy ahogy itthon emlegrtjk " futóidő van". És tényleg. a december általában nem szokott futásilag kiemelkedő lenni nálam, nem szeretem a hideget, a sötétet sem annyira, a csúszós úton pedig félek. De ez a december, ( és az év ) e téren is különleges volt, mert sosem futottam még annyit, mint most decemberben, 223 km-t összesen. Ezzel 1970 km-t futottam össze az idén, ami ugyancsak egyéni csúcs.
Na szóval ez volt szilveszterkor. :-)
Este minden fiú angyon odavolt, hogy ők aztán tuti ébren lesznek éjfélig. Először Marci fordult az oldalára, hogy pihenteti kicsit a szmeit, aztán fél 12 körül Milán is beadta a kulcsot, de ránkbízta, hogy mindenképpen ébresszük fel. Felébresztettük. Legalábbis úgy tűnt, mert a pezsgőjét megitta, a fogát megmosta, aztán visszadőlt az ágyba, ellenben reggel nem emlékezett az egészből semmire. :-D
Újév napján szép napsütésre ébredtünk, és gyorsan kitaláltuk, hogy akkor sebtiben induljunk el valamerre, és szívjunk egy kis friss levegőt. Míg a fiúk kreggeliztek, gyorsan kerestem egy kisebb túrát, és a Csobánka feletti Oszoly-hegyre esett a választásunk, ami nincs messze, a körtúra is csak cirka 2 órásra volt írva, ellenben hasonlóan a Remete-szurdokhoz ígért fehér sziklákat, és rövid, de meredek kaptatókat. No meg páratlan panorámát.
A páratlan panorámáról már a Megyeri-hídon suhanva lemondtam, merthogy addigra olyan ködbe burkolózott a város, hogy az orrunkig sem láttunk, nemhogy a hegyekig. De ez nem szegte kedvünk.
Csobánkán gyorsan leparkoltunk a jelölt helyen, a Fő téren, nem is nagyon lehetett volna máshol, úgyhogy el sem lehet téveszteni, és innen indultunk a hegy felé. A hegyből semmit nem láttunk, olyan köd volt.
Feljebb a pihenőnél kicsit vacakoltunk, hogy merre is tovább, minden út olyan egyforma volt, de végül csak elhatároztuk magunkat, és belevetettünk magunkat az erdőbe, ami hol sárosabb, hol nem, de még járható volt, nem volt gáz.
A ködös erdő viszont nagyon félelmetes volt, susosgó fák, sáros utak, huhhhh
Kicsit kanyarogtunk, elmentünk a kőbánya mellett, ott kicsit szétnéztünk, de mivel használaton kívül van már jó ideje, jól benőtte a dzsindzsás.
Itt egy meredekebb kaptatón kellett felküzdenünk magunkat, ami nem volt ám annyira nagy küzdés, csak a fiúk kerítettek neki olyan nagy feneket, amúgy pikkpakk kfelmásztunk.
És fentről végül mégiscsak megcsodálhattuk a panorámát.
Csobánka, és mögötte a Pilis hegyei.
Ott lóg :-)
Legyen minden napotok ilyen vidám az idén. 😊 És minden napra jusson napsütés is a szó minden értelmében. 😊
VálaszTörlésMára ugyan mást terveztem, de kisütött a nap, és pont téged olvastalak, így megkérdeztem a fiúkat, lenne-e kedvük kirandulni. Volt, úgyhogy ma mi is megmasztuk, köszi a tippet. BUÉK!
VálaszTörlésde jó 🙂 örülök! Remélem jól sikerült!
TörlésSzuper volt. Legközelebb a Macko-barlanghoz megyünk.
TörlésAzon nekünk is megakadt a szemünk a térképen :-)
TörlésDe jó kis túra lehetett ez :) ! Szuper a ködös erdő is :) !!! Egyébként nem pont itt, de Csobánka környékén mi is túráztunk már, igaz, még a fiúk előtt :) , de nekem is jó tippet adtál egy környékbeli kiránduláshoz :) !!!
VálaszTörlésÖrülök🙂 A kirándulástipp.hu-ról szoktam amúgy inspirálódni, ha gyorsan kell vmi útitipp.
Törlés