Kirándulás a Naszályon

Most, hogy az iskola, a zenekar,  a fociedzések és egyebek nem táblázzák be minden délutánunkat és a hétvégéink is szabadok, több idő jut kirándulásra, kimozdulásra is. Így, hogy a hétvégére nem hagyunk semmilyen tanulnivalót, és a bevásárlást is igyekszünk még valamelyik hétköznap elintézni, Feri ebédidejében, így az sem vesz el a kétnapos hétvégéből időt. Ezt mondjuk meg tudnám szokni, bármennyire is teli van már az itthon tanulással a hócipőnk. 

Így aztán bátran tervezünk az egyik napra kirándulást a közelbe. Figyelembe véve az időjárást, a múlt héten szombatra esett ez a nap. És mivel már 3 hónapja csak a boltig használjuk az autót, azt mondta feri, hogy már jó lenne egy kicsit jobban megjáratni. 

Ezért a budapesti kirándulólistámat sutba dobtam, és előkaptam a környező területeket. 

Elsőre Katalin-puszta ugrott be, ahová már régóta vágyom/unk, a Gyadai-tanösvény, meg ilyenek. De ahogy bogarásztam, ráakadtam egy annál tetszetősebb útvonalra, fel a Naszályra. Erre nagyon felcsillant a szemem, mert ebbn már volt némi kihívás, 460 méter szintemelkedés, nem csak olyan kis réten lődörgés. :-) 

Bár elsőre a hosszabb és megerőltetőbb útvonal jött szembe, Katalinpusztától indulva, fel a Naszály meredekebbik oldalán, oda-vissza 17 km, de ezt gyorsan elvetettem. A fiúk kiakadtak volna teljesen. 

Megelégedtem egy rövidebb kb. 8 km-es körtúrával, ami Kosdról indult, és oda is ért vissza. 

A Naszály az a hegy, ami ha megyünk Vácnál az M2-n, akkor jól látszik, hogy a hegy fele ki van vájva, ott egykoron mészkőbánya működött. A Naszály a Cserhát legnyugatibb és legmagasabb csúcsa, 652 méter. 

Kosdon, a falu szélén parkoltunk. Van kialakított parkoló, és piknikezőasztalok is, bár ezeket még nem lehetett használni. 

ezen a zöld jelzésen indultunk el fölfelé. 

A nagy köves út ugyan nem emelkedett még annyira, viszont nehézkes volt rajta a haladás. Kényelmes cipő mindenképpen ajánlott. 

Egy kereszteződésnél mi tartjuk tovább a zöld körtúra útvonalat, és innen  jön a túra nehezebbik része, mert viszonylag rövid távolságon belül kell leközdenünk a szintemelkedés java részét. Ezen a szakaszon találkozunk először megpihenő túristatársakkal. :-) 

A széles köves út észrevétlenül vált át keskeny meredekebb emelkedőre, de azért jól járható. Ez az útvonal a 3 lehetőség közül a legkönnyebbnek minősül, Vác felől egy állítólag brutál emelkedőn kellene felkaptatni, szóval ez teljesen jó. 

A hegytető felé közeledve már egyre többször lehet a kilátásban is gyönyörködni. 

Megfáradt túrázók

Innen már nincs messze a csúcs. Igazából szinte belebotlunk a csúcsún álló geodéziai mérőtoronyba, melynek a tetejére fel lehet menni, kilátóként ( is) üzemel. 

Egy nem túl bizalomgerjesztő vaslétrán kell felkapaszkodni a torony tetejére, de mivel épp előttünk egy nagyobb termetű család jött le, ez bátorságot adott, hogy talán minket is el fog bírni. 

Ez még a létramászás előtti lelkesedés :-)

Ez meg egy Marcifar fölfelé menet :-)

Sajnos a felhős, olykor  szötymörgős esős idő nem kedvezett a panorámának. Állítólag tiszta időben egészen Budapestig is el lehet látni. Most csak párás fehérséget láttunk arrafelé. Meg ez a fa is eléggé belenőtt már a kilátásba. 

Visegrád felé nézve a Dunakanyar és a Pilis. 

A Börzsöny

Fújt a szél, fent elég szűk volt a hely, úgyhogy mindenki a középen álló betontömbtől várta a biztonságot :-) 

Halványan a Visegrádi-vár is látszódott, de a fényképeken egyáltalán nem látszik belőle semmi. 

Ott a fák takarásában van elvileg a Szentendrei-sziget. 

A torony tövében a jól megérdemelt kakaóscsigával. 

Aztán innen elkezdtük szedni a lábunkat, mert nagy cseppekben elkezdett esni az eső. Nem paráztunk nagyon, látszott, hogy nagy zuhé nem lesz ebből, de ha kitartóan csepergett volna a nyakunkba, az azért nem esett volna olyan jól. Így nem kanyarodtunk el a Látó-hegy felé, ahonnan jól rá lehet látni Vácra, és a mészkőbányára, ellenben még egy bő 1 km-rel megdobta volna a távot, hanem a sárga kereszten elindultunk lefelé. 

Fáradtan érkeztünk vissza a parkolóba, és már csak a beígért mekis hambi tartotta a fiúkban a lelket. :-) 

Másnapra azért éreztük a hegymászás jótékony hatását az izmainkban.