1. nap #itthontanulunk

Nálunk szerdán indult élesben a tanuljunk itthon projekt, és a nap nagy része rá is ment arra, hogy kitalálgassuk, összefésüljük, hogy melyik tanár mit hogyan oszt meg, milyen felületen, és hogyan kéri vissza az anyagot. Délutánra már az is kiviláglott, hogy bármennyire is vannak neadjisten jobb rendszerek a távoktatásra a krétánál, a krétában mindenképpen jelölni kell a feladatot, nekünk meg vissza kell jeleznünk, hogy vettük az adást.
A gyerekek egyelőre elég lelkesek, és nem ágálnak. Még kicsit élvezik is, hogy ilyen rendhagyó módon kell abszolválniuk a napot, és már reggel 7-kor követelték a feladatot. Kicsit még akadozunk, mert az online feladatokat egyelőre csak az én gépemen tudták csinálni, de délutánra beüzemeltünk Máténak is egy levetett laptopot, generáltunk neki egy x+1-edik emailcímet, mert a korábbiakba nem tudtunk bejutni, hogy tudjon önállóan kapcsolatot tartani a tanáraival. Az az elsődleges célunk, hogy legalább Máté tudja a dolgait viszonyalg önállóan a saját neve alatt futtatni, ne nekem kelljen már minden gyerek minden cuccát befotóznom, elküldenem, ilyesmi...
Biztos belerázódunk majd, emiatt nem aggódom.
Próbáljuk tartani a szokásos hétköznapi napirendet, azaz délelőtt tanulás, lecke, mert ha probléma van, akkor ebben az idősávban hamarabb jutunk segítséghez, és próbáljuk délutánonként és estefelé már nem zargatni a tanárokat. Nekik sem lehet könnyű.
Bár nyilván ez mindenkinek egy merőben ismeretlen és új helyzet,  de tartom azt, hogy a gyerekek bármihez pikkpakk hozzá tudnak idomulni, nekünk felnőtteknek nehezebb feldolgozni és megszokni azt, ha kimozdítanak minket a komfortzónánkból.

A kicsiket illetően eddig fennakadás nélkül tudtunk haladni. ( a digitális adminisztrációt nem tekintve) A tegnap déluténra hagyott ének lecke igazi felüdülés volt :-) Kottás memóriajátékot és ritmusgyakorlatokat kaptak, Milán addig nyomta, míg ő nem lett az első a rangsorban.
Marcinak volt rajz feladata is, versről kellett tündért rajzolni, Milánnak pedig van technika leckéje, de arra azt kaptuk a tanítónénitől, hogy csak az igazán elszántaknak kell megcsinálni a kiadott  papírvirágot :-) Bennem ilyen jellegű elszántság egyelőre nincs.
Tesiből is kapnak leckét, Máténak pl. a röplabda szabályrendszerét kell tanulmányozni, a kicsiknek néhány tornagyakorlat, amit majd fel kell venni videóra, vagy fényképpel dokumentálni... őrület :-)
Ezt egyelőre elblicceltük, helyette a kertben trambulinoztak és fociztak.

Még a napokban el fog kezdődni az online hangszeres óra is mindkét zenésznek. Kíváncsi vagyok, mennyire lesz működőképes a rendszer. Alakulunk, formálódunk és igyekszünk mielőbb felnőni a feladathoz.

Feri homeoffice-ban van már egy hete. Tegnap még elment még boltba, és vett mindenből, amit talált. Mi nem vagyunk ilyen téren kétségbe esve, van mihez nyúlnunk, az éhenhalástól egyelőre nem félünk, bár nincs itthon mázsa lisztünk, de van rizsünk, tésztánk, paradicsom és babkonzervünk, kolbászunk, és a fagyasztónkban is van még némi tartalék.  Van kávénk, (fontos!), és némi alkohol végszükség esetére :-D

Nem vegyülünk, nem gyülekezünk,  és nem találkozunk senkivel, a gyerekek csak a kertbe mennek ki. Bár az utca végi betonpálya tegnap délután fullra volt, és a környéken egyre-másra rollerező-bicikliző családokat látok. Mintha mindenki most találta volna meg a bicaját... egy nyári napon nem szoktam ekkora nyüzsgést tapasztalni, ami szomorú...

Hétvégére nagy lehülést mondanak, ha addig központilag nem is lesz elrendelve a karantén, hátha a visszatérő hirtelen hideg majd újra otthon tartja egy kicsit az embereket.