Iskolás ezaz

Jövő hétfőn fogadóóra van az iskolában. Amire nem terveztem, hogy megyek. Többek között azért nem, mert annyiszor fordulok meg az iskola területén nap mint nap, plusz Marci focija és Milán szolfézsa miatt 2 délután is huzamosabb ideig a folyosón melegedem, hogy ha bármilyen kérdésem van, akkor az röptében nagyjából bárkivel meg tudom beszélni. Teljesen felesleges még plusz egy délután a folyosón ülnöm, hogy majdcsak bejutok egyszer valakihez.
Marci Marika nénijével alig egy hete beszéltem, akkor elég részletesen kitárgyaltuk, hogy mire figyeljünk,  mit gyakoroljunk, azóta ehhez próbáljuk tartani magunkat.
Milán kapcsán terveztem, hogy majd beszélek a magyar és a matek tanárjával, de azt nem ez alatt az 1 órás fogadóóra keretén belül szerettem volna, hanem majd valamikor délután, amikor Anita néni az ügyeletes.
Aztán pont tegnap délután, amikor jöttünk haza a suliból, Anita néni is épp akkor jött, és egy darabon együtt mentünk, és ez remek alkalom volt, hogy elbeszélgessünk Milánkáról. ( aki előtte fél órával már megint felhúzta az agyamat, mert épp arról beszéltünk, hogy milyen királyság lenne, ha sikerülne a Radnóti, mert akkor érettségiig le lenne a gond róla, és ülhetnénk keresztbe tett lábbal, hogy jó helyen van, mire belekezdett megint abba, hogy hogy lesz akkor őbelőle focista, ha neki 18 éves korig tanulnia kell... had ne részletezzem az idevágó gondolataimat)
Szóval váltottunk pár szót Anita nénivel, kérdeztem a véleményét, hogy hogy látja Milánt, és örömmel hallottam, hogy pontosan ugyanúgy érez vele kapcsolatban, mint én, pedig ő csupán 3 hónapja van vele intenzívebben. Ő is azt mondja, hogy nagyon ügyes, okos, de olykor nagyon szét tud esni, és hogy sokkal több mindenre lenne képes, mint amennyit megmutat magából.
Úgyhogy mikor mondtam neki, hogy nagyon szeretnénk a Radnótiba küldeni a gyermeket, akkor abszolút mellszélességgel mellénk állt, és a támogatásában biztosított, és ígérte, hogy fejére koppint Milánnak, ha szeleburdiskodik, és elhanyagolja pl. az ékezeteket. Úgy gondolom, nem elég, ha én hívom fel a figyelmét, ha én erősködöm itthon, hogy ez mennyire fontos, hanem hatékonyabb lesz, ha ezt több vonalon is hallja, mint ahogy azt is, hogy meg tudja csinálni.
Amúgy Anita néni azt is mondta, de ezt már csak nagyon halkan mondom és írom, hogy ő lát Milánban egy úgymond zsenijelleget, és pont azért ilyen szétszórt a dolgaival, és nem figyel pl. az ékezetekre, mert már írás közben is sokkal előrébb jár fejben, mint a papíron, és a fejében ő kiteszi azokat a vesszőket, csak a papírra nem kerül oda. Meg hogy olyan ismeretanyaga van, tananyagon kívüli dolgokról is, hogy csak ámul-bámul, úgyhogy ő abszolút támogatja, hogy menjen csak Milán egy jó erős iskolába, mert kár lenne elpazarolni a tehetségét. ( ezt ő mondta így. )
Nem mondom, hogy nem simogatta a lelkem minden egyes szava. :-)

Örülök neki, hogy pedagógus szemmel sem egy valóságtól elrugaszkodott elképzelés az, hogy Milánnak ott lenne a helye. A többi már csak rajta múlik.

Szóval nem akartam menni hétfőn...
Erre tegnap este ír Milán osztályfőnöke, hogy hétfőn 5-től rendkívüli szülői lesz. Bahhh... állítólag az ig. nő kérésére és nem tudják mi a téma.
Ha ezek után, hogy Anita nénivel ilyen remekül megbeszéltük a véghajrá hogyantovabbját, most hoz valami tanulót állandóra, és felborítja a már megszokott rendet, akkor lehidalok.

Máté tanáraival meg már beszélni sincs erőm... felesleges is lenne...