Nem először fordult már elő az, hogy Marci születésnapja éppen a Balaton parton ért bennünket. A dátumot tekintve valószínű, hogy nem is utoljára. :-)
Nem terveztünk nagy csinnadrattát, egyszerűen csak egész nap próbáltuk a kedvét keresni a mi kis cukormókusunknak.
Már korábban kinézett egy nagy távirányítós autót a boltban, azt kapta meg, amit aztán ki is lehetett próbálni a járdán. Marci most is talált magának egy kis barátot, és annak is volt egy autója, és így még nagyobb volt a móka.
Marci kívánságára bobozni mentünk. Ez kihagyhatatlan program, a fiúk nagyon szeretik. Mióta a nagyok meg egyedül csúsznak, ez a program a favorit minden egyes balatonozáson.
Csúszás után még a játszótéren, és a szabadtéri fitnessz gépeken múlattuk az időt.
Aztán bobozás után Almádiban ettünk rántott húst. Itt Milán, ahogy az asztalhoz lépett őrültmód elkezdte szórni a krumplijára azt, amit az asztalon talált, és sónak vélt. Persze, hogy cukor volt... Mert még sosem volt neki elmondva, hogy ne essen neki semminek meggondolatlanul. Jól nyakonöntötte a sültkrumpliját cukorral. Utána nem győzte kitúrni a cukros darabokat a tányér szélére.
A délutánt a strandon töltöttük.
Este pedig kezdődött a borfesztivál, és volt fagyi, koncert, és egy kis szomorkodás, hogy másnap már haza kell mennünk.
És persze megsimogattuk a halász és a révész lábát, hogy jövőre is visszajöjjünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése