Most viszont, amikor egy rövidebb kis kiruccanást kerestünk még ebéd előtt, ez jutott eszünkbe. És már úgyis megfakultak a mi emlékeink is.
2007-ből |
Igazából tényleg fura volt az egész, mert egyáltalán nem emlékeztem már sem a felvezető lépcsősorra, csak tudtam, hogy felmentünk, és lenéztünk, de hogy hogy...
Félútnál kb. van egy kilátóterasz rész, ahonnan nagyon jó körbenézni. A végtelenségig tudtam volna ott állni, és csak nézni a Balatont, a Badacsonyt, a Káli-medencét, a tanúhegyeket. Volt egy jó kis panorámatérkép , amin fel voltak tüntetve a hegyek nevei, így könnyen be tudtuk azonosítani, hogy melyik melyik, és olyan jó volt, hogy többet közülük már úgy emlegethettünk, hogy "emlékeztek, amikor ott voltunk..."
A lépcsők még mindig a mániáim :-) |
A tetőre érve csak egy kis részen lehet közlekedni, és kinézni. Erre valamiért totál másképp emlékeztem...
Van még egy kőtár is, ahol dunántúli kőzetek vannak kiállítva. Még azon is végigszaladtunk. Aztán gyorsan ebédeltünk, és a délutánt a strandon töltöttük. Az egész nyaralás során ráálltunk erre a ritmusra, hogy csak a délutánokat töltöttük a strandon. Addigra már elviselhető melegségű volt a víz, és a nap sem volt annyira forró.
Siófok a lemenő napfényben |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése