Balatoni nyaralás 3. - Hegyestű

Sok évvel ezelőtt, amikor még Mátéval voltam terhes, akkor szeptemberben pár napot a Balatonnál töltöttünk, és akkor jártunk Hegyestűn is. Azóta számtalanszor elautóztunk már mellette, csodálva az útról, de közel nem mentünk hozzá.
Most viszont, amikor egy rövidebb kis kiruccanást kerestünk még ebéd előtt, ez jutott eszünkbe. És már úgyis megfakultak a mi emlékeink is.

2007-ből

Ha igazán vagányak lettünk volna, és ha alaposabban előkészítettük volna a napot, akkor akár gyalogos túrát is tehettünk volna, mert rengeteg jónak ígérkező túraútvonal haladt az erdőben. De mi most puhányok voltunk, és egészen a hegy lábáig  autóval mentünk.

Igazából tényleg fura volt az egész, mert egyáltalán nem emlékeztem már sem a felvezető lépcsősorra, csak tudtam, hogy felmentünk, és lenéztünk, de hogy hogy...

Félútnál kb. van egy kilátóterasz rész, ahonnan nagyon jó körbenézni. A végtelenségig tudtam volna ott állni, és csak nézni a Balatont, a Badacsonyt, a Káli-medencét, a tanúhegyeket. Volt egy jó kis panorámatérkép , amin fel voltak tüntetve a hegyek nevei, így könnyen be tudtuk azonosítani, hogy melyik melyik, és olyan jó volt, hogy többet közülük már úgy emlegethettünk, hogy "emlékeztek, amikor ott voltunk..."

A lépcsők még mindig a mániáim :-)

 A hegy északi oldalán, az egykori kőbányának " köszönhetően" az 50 méter magas bányafalon megfigyelhető a 8 millió évvel ezelőtt működő bazalt vulkán belseje. A kráterben megdermedt láva a kihűlés során sokszögletű, függőleges oszlopokra vált el.

A tetőre érve csak egy kis részen lehet közlekedni, és kinézni. Erre valamiért totál másképp emlékeztem...

Van még egy kőtár is, ahol dunántúli kőzetek vannak kiállítva. Még azon is végigszaladtunk.  Aztán gyorsan ebédeltünk, és a délutánt a strandon töltöttük. Az egész nyaralás során ráálltunk erre a ritmusra, hogy csak a délutánokat töltöttük a strandon. Addigra már elviselhető melegségű  volt a víz, és a nap sem volt annyira forró.

Siófok a lemenő napfényben