A múlt hét pénteken még nem gondoltam volna, hogy mára minden karácsonyi ajándék kapun belül lesz. Egy része a szekrény aljában lapul, másik része a garázsban.
Múlt hét ilyenkor még gőzerővel Máté szülinapját ültük, amiről még mindig nem írtam, pedig buli is volt, haverokkal. Aztán mire ezt vasárnap estére kipipáltuk, akkor egy lélegzetvételnyi időre kifújtuk a levegőt, hogy aztán arcon csapjon a valóság, hogy a karácsonnyal bizony nemigen törődtünk eddig.
El nem tudom mondani mennyire utálom ezt a karácsonyi őrületet. Hogy ha nem vagyok eléggé előregondolkodó, márpedig nem vagyok az, és nem rendelem már meg november elején az ajándékokat, akkor bebuktam. Márpedig én novemberben még nem vagyok képes a karácsonyra gondolni, még akkor sem, ha az üzletekben telihangon éneklik a karácsonyi dalokat.
De most valahogy még a szokottnál is jobban meg voltam csúszva, úgyhogy hipergyorsasággal kellett kitaláltunk, hogy kinek mit és honnan, majd újratervezni, mert onnan már nem hozzák ki, elmenni meg nem akarunk érte a világ végére, majd megrendelnünk, amit még meg tudtunk, majd kellő erőt gyűjteni ahhoz, hogy bemenjek egy plázába.
Végül 3 nap alatt 3 plázában sikerült mindenkinek ajándékot szerezni, igaz, sorbanállás közben kiolvastam egy könyvet, de még mindig jobb, mintha a hajam hullott volna ki. Minden bolt után azt mondtam, hogy több üzletbe már nem megyek be, soha biz ebbe az életbe, mert már a hideg is kiráz az emberektől, meg a műmosollyal elhadart boldogkarácsonyoktól. Hogy mi ebben a boldog....
Jó, értem, hogy ünnep, meg egyebek... de én mondjuk simán ellennék sajtostésztával vagy pizzával az ágyban feküdve 3 napot valami sorozatot nézve, nekem ahhoz nem kéne 3 féle sütemény, meg egy hét a konyhában.
Na de mindegy is, mert a mézeskalácstészta azóta a hűtőbe került, a zserbó pedig el is készült.
A bevásárlást is elintéztük még csütörtök délelőtt. És még fát is vettünk. Gyönyörűszépet. Igaz, helye az pont nincs, de majd kitaláljuk még addig.
Pénteken délelőtt míg Feri kiautózott átvenni az ajándékokat, én kirongyoltam még a piacra. Minden rosszra fel voltam készülve, de végül nagyon hatékonyan és gyorsan végeztem. Délután még a könyvtárba is visszavittük a kiolvasott könyveket, hogy ne maradjanak nálunk a szünetre.
Szóval mondhatnám, hogy halleluja, de nem mondom... mert van még tennivaló, és futni sem voltam már jó ideje, ami most már meglehetősen hiányzik.
De ma színházba megyünk. ( szombat)
Aztán majdcsak idejutok az elmaradt bejegyzésekkel is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése