Formálódik

Lassan a második hétnek is vége, és egyáltalán nem üdítő, hogy kábé olyan fáradtak vagyunk mindannyian, mintha már legalább december közepét taposnánk. Valahogy nehezen állunk át, pedig az igazi menetrend még be sem indult...

Ami jó, és amit sikerként könyvelek el, hogy sikerült jól beosztani a zeneórákat, és egy napon egy időben tudom őket vinni. Kedden fél4-re mennek, ez sima ügy, 3-kor megyek értük, lerakom az egyiket, lerakom a másikat egy iskolával arrébb, majd felveszem az egyiket, felveszem a másikat, és összeszedjük Marcit. Ekkor otthoni tanulás van.
Pénteken viszont 2-re megyünk, itt már volt egy plusz köröm, hogy Máté had mehessen le korábban ebédelni, ne csak fél 2-kor, de azt mondták semmi akadálya, majd írjam be a füzetébe. Pénteken viszont visszaviszem őket a suliba, tanulóidőre pont visszaérünk, utána meg szolfézsuk van, egyiknek-másiknak. Ez a nagyobb szívás, mert pont  45 percnyi idő van a kettő között, ami várakozni sok, hazamenni-visszamenni kevés. Ugyanez van szerdán is. Talonban van még, egyelőre csak fejemben érlelgetem, hogy Máté szolfézsnapokon esetleg hazaslattyoghatna egyedül, csak hát ssötét van, meg este van... de majd alakul valahogy ez is.
Ami még nem tisztázott az Milán úszása, ebben még az is csavart egy kicsit, hogy a korábbi oktatója, akivel már félig leegyeztettünk mindent, na az felmondott, úgyhogy majd újra fel kell vennem a kapcsolatot az uszodával. De még körbenézek más helyeken is, hogy milyen időpontokkal tudok mahinálni. Nincs túl sok szabad lehetőségünk. És lehet, hogy Marcit is jó lenne vízbe dobni most már, pláne, hogy a Balatonnál már szinte egyedül megtanult úszni. Na jó, a technikáján még van mit javítani, de olyan kis cuki volt :-)

---------------------------
Az a baj, hogy van, hogy háromszor, négyszer is leülök egy bejegyzés mellé, mire végre befejezem... mint most is... és közben elfelejtem, hogy mit írtam már le...

Máté beválogatódott Lilian néni természetismeret szakkörébe/versenyfelkészítésébe/fakultációjába, nem tudom mi a hivatalos elnevezése a dolognak. Már első nap mondta Máté, hogy szerdán 2-től fél4ig ne szervezzek neki semmit, mert L. nénivel versenyre készülnek. Nem értettem már akkor sem, hogy kerül Máté ebbe a csapatba, nem azért mert nem tartanám képesnek rá, hanem egyszerűen csak úgy gondolom, és az eddigi eredményei is azt mutatják, hogy dráma-versmondás-szereplés, azaz humán vonalon  talán erősebb picit, ha másért nem hát a lelkesedés miatt. De hát beválogatódott, így hát megy szerdánként szakkörre, és egyelőre nagyon lelkes, és tetszik neki. Hahaha... csak akkor még nem tudta azt, amit én közben megtudtam L. nénitől, hogy nem lesz ám itt elég az, hogy eljárogatunk szerdán órára, hanem azt a töménytelen mennyiségű anyagot, amit ő ott kioszt, na azt hétvégén, esténként, kinek hogy, na azt be kéne vágni átólzettig. Hát ööööö.... És hogy akkor ebben azért kérné az együttműködésemet. Az enyémet. Is.
De csak bökte a csőrömet, hogy hogyan került Máté ide, megkérdeztem, mire azt mondta L. néni, hogy hát ő beszélt Angélával a gyerekekről, és Angéla javasolta, merthogy Mátéban van még kiaknázatlan lehetőség. Hát az van, ez tény. az meg másik kérdés, hogy mennyire hagyja kiaknázni :-) Szóval most itt tartunk. Tegnap már haza is hozta az első "pakkot", kb. 20 fénymásolt oldalt mindenféléről, nemzeti parkok, életrajzok, milyen növények vannak a pénzérméken, azok tulajdonságai, ilyesmi, de csak átfutottam... izgi lesz, azt meg kell hagyni.

Milánt egyelőre Lük szakkörre küldöm, de az ő ügye még képlékeny az úszás/gyógytorna miatt. Angéla néni nagyon nyomta Mátééknak a Lüköt, igaz, abban Máté nem volt benne sokáig, de az osztálytársa pl. országos Lük versenyt is nyert. Orsi néni nem csinál ilyesmit, a szakkört a párhuzamos osztályfőnök tartja, de nekem ő is szimpatikus, remélem be fog jönni Milánnak is.

Holnap kezdjük a zeneórákat! Remélem zökkenőmentes lesz.

Marcikám szegénykém pedig egyelőre keresi a helyét az oviban. Sajnos majdnem minden jó barátja elment idén iskolába, aki pedig maradt, az hol van, hol nincs. De remélem, hogy talál majd magának valaki társat.