Idei farsang pipa

Nem mondom, hogy nem könnyebbültem meg egy kicsit, hogy tegnap délután végre az összes gyerek farsangját letudtuk. Az idén olyan korán volt a farsangi ünnepség, tavaly a hónap végén volt, és az sokkal jobban bejött, volt idő ötletelni, gondolkodni, netalán alkotni. Most meg... még a téli szünetből vissza sem jöttünk, és már az volt, jövő héten farsang. Végül persze mindenkinek lett mindene, de volt pár kemény napom Marcival, aki juszt sem akarta felvenni az itthon lévő hiperszuper autóversenyzős jelmezt, hanem tűzoltó akart lenni. Ráadásul Sam. Had ne mondjam, hogy egy mesebeli Sam tűzoltós jelmez a boltban, vagy az interneten min. 8 ezerbe kerül, de inkább 12. Na ez az a pénz, amennyit nem fizetek nemhogy jelmezért, de ruháért sem. Meg hát eléggé ki is voltunk csúszva az időből, nem nagyon volt idő variálni. Végül klassz tűzoltós szettet sikerült neki összerakni, igaz, nem Sam-es volt, hanem csak sima, amin duzzogott is egy sort, de végül megbékélték, és egész nap büszkén feszített benne.

Az oviban szerintem klasszul sikerült a buli, a szokásos mindenféle vetélkedők voltak, és persze mulatság kifulladásig. Le a kalappal az óvónénik előtt, akik abban a lelkiállapotban, amiben vannak, képesek voltak ezt félrerakni, és a gyerekeknek egy szuper délelőttöt varázsoltak a csoportszobába.

Az iskolai farsang hivatalos napja péntek volt, Milánék ekkor is tartották, de Mátéék a Bolyai természettudományos verseny miatt áttolták hétfőre. Milánék már péntek reggel teljesen be voltak zsongva, hogy farsang, farsang!!! Milán tavaly óta ráment a szuperhősségre, ami nekem csak azért jó, mert nem kell ötletelni meg varrogatni, hanem csak be kell szerezni a jelmezt. Azzal is el tudok bíbelődni mondjuk bármeddig. Idén Batman volt, és tetszett is neki, de jövőre azt mondja kitalál majd valami csúcsszupert. Már előre félek. Próbálom majd rábeszélni, hogy legyen Harry Potter, ahhoz minden kellékünk megvan :-)
A képet Heni néni készítette, de itt annyira Milán!!!!

 Haverok:

Mátéval voltunk az idén a legnagyobb bajban, mert nem volt semmi ötlete. Végül azt mondta, hogy bevállalja Milán egykori varjú jelmezét, így szerencsére nem volt más dolgom, mint átvarrni a szárnyakat egy másik trikóra, és új álarcot csináltunk. Végül egész korrekt madarat varázsoltunk belőle.

Fárasztó napok voltak ezek, teli rohangálással, de végre vége. Jövőre folyt.köv.

Ma versmondó verseny van a suliban. Mindketten indulnak, igaz, elvileg nem egymás ellen, mert 1-2. és 3-4. osztályosok versengenek egymással.

Pár napja Marci koncertet tart esténként. Ő dobos, Milán elvileg a gitáros, Máté az énekes. Eddig két fakanalamba fájt ez a koncertturné. Jó, az egyik már repedt volt, na de a másik, az nem :-)

Jaaaa, Milánt felvették volna harmonikára. Írt pénteken a zeneiskola igazgatóhelyettese, hogy lenne egy hely, és akár már a jövő héten is kezdhetne. Milán persze nem akarja. Fagottozni akar. Punktum. Így megírtam, hogy nem élünk a lehetőséggel, szánjuk-bánjuk. Szerintem klassz lett volna a harmonika. Nem szájharmonika, hanem olyan igazi nagy, billentyűs-húzogatós. De ha nem, hát nem.
Jövőre elvileg tutifix, hogy bekerül fagottra. Remélem. Mert ha nem, akkor az maga lesz a világvége.