Hétvégi foci és színház

Túl vagyunk az első iskolai héten. 3 nap volt csupán, mégis belefáradtunk. Pedig hol van még a következő szünet????
Az év első hétvégéje is olyan volt, mint a tavalyi utolsók, a munkások újult erővel érkeztek, és nekikezdtek a vízszerelésnek, de szombat délután volt a foci évzáró/évnyitó családi nap, amit idén nem a téli szünetben rendeztek, mint tavaly, kicsit talán azért is, mert többek között mi sem tudunk ott lenni a szünetben, úgyhogy muszáj volt ott lenni, de az utolsó pillanatig kérdés volt, hogy ki megy, ki marad a munkásokkal, és meddig. Végül Feri kivitt minket a helyszínre, de ő hazajött, és a végére jött vissza. A srácok jól érezték magukat nagyon. Mondjuk én is, mert jót beszélgettünk az anyukákkal, de olyan fejfájással jöttem ki a csarnokból, hogy már-már hányingerem lett.

Valahol mindannyian ott vagyunk:-)

Vasárnap délelőtt színházba mentünk. A Bors nénit néztük, amire decemberben még épp sikerült jegyet venni. Igaz, már eléggé hátra szólt a jegyünk, de mivel a Kolibri színház nem túl nagy, és az ülések is felhajthatóak, szerintem elég jól lehetett látni.
A Bors nénit két ok miatt akartuk megnézni, egyrészt a Bors nénisége miatt, másrészt Molnár Piroska miatt, aki megörökölte Dayka Margittól a szerepet, és azt gondoltuk, hogy ez Marcinak is tetszeni fog. Nehéz olyan előadást találni, ami 5-től 10-ig érdekes lehet a gyerekeknek.
Az előadás nem a színpadon kezdődött, hanem az előtérben, ahol betanultuk a dalokat, amiket aztán eléneklünk majd Bors néninek. Ebben Marci is részt vett, és látszólag tetszett neki. Aztán bent a nézőtéren valamiért elunta magát, és csak időnként sikerült újra felcsigázni, de voltak percek, amikor a széksorok között ücsörgött, és a lábujjai közül szedegette ki a zokniszöszöket.
Az előadás amúgy pontugyanolyan mint régen, persze a szereplők azóta lecserélődtek, kivéve Novák Jánost, a játékmestert.
A legnagyobb durranása az előadásnak számunkra az volt, amikor felhívták a gyerekeket a színpadra, és ott együtt énekeltek. Majd néhányat fent marasztaltak, köztük Mátét is, akikre aztán szerepeket osztottak, ők voltak a boltban az árúk. Máté végül bors lett, és csak a borsoknak volt szövegük, azt kellett mondaniuk, a "hol a bors?"-ra, hogy  "Itt vagyok!".
Mondtuk is utána Máténak, hogy mekkora királyság, egy színpadon állni Molnár Piroskával, a nemzet színészével, ráadásul úgy, hogy szöveges szerepe van, nem csak holmi néma karfiol :-)



Az előadás végén még lehetett rajzolni Bors néninek, aki a kötényébe gyűjtötte össze a gyerekrajzokat. Marci is rajzolt végül valamit, pöttyöslabdával, és kapott is érte egy buksisimit. :-)

Bár Marcival még mindig nem felhőtlenül önfeledt a színházbajárás, de amikor Milán egész délután és még másnap is az ott hallott dalokat énekelgette, azért ő is be-beszállt. Szóval figyelt ő, csak nem bír megülni a fenekén.

Ma este pedig megint színházba megyünk Ferivel. Majd erről is mesélek.