Mindig csak a szórakozás

Úgy alakult, hogy ezen a héten 2 este is kimaradásunk volt. :-)
Hétfőn moziban voltam a barátnőmmel. Ryan Goslingot néztük meg a Kaliforniai álomban. Mondhatnám azt is, hogy a Kaliforniai álmot néztük Ryan Goslinggal, de nem az lenne az igazság.;-)
Kellemes este volt, még úgy is, hogy nem értük el a kiválasztott előadást a kiválasztott moziban, ahol tutira van nachos, mert A. férje nem ért haza időben, így egy másik moziba mentünk egy kicsit későbbi előadásra, de szerencsére ott is volt nachos :-) Huhh... ez sarkalatos pontja volt az estének.
Szóval minden klappolt.
A film is jó volt. Talán kicsit nehezen indult, de aztán elsodort. Igaz, Emma Stone nem jött nekem be annyira. Valahogy nem passzolt az egészbe, se a filmbe, se Goslinghoz. De lehet, hogy csak azért érzem így, mert épp karácsonykor néztük a tévében a Szerelmünk lapjait, és az abban lévő csaj sokkal jobb volt R.G. mellett. Ettől függetlenül persze jó volt. Olyan kis csajos film, kicsit szomorkás befejezéssel. Nem akarom elszpojlerezni... de én a legeslegvégéig vártam egy másfajta végkifejletet.
A fő dal pedig annyira, de annyira fülbemászó, hogy azóta folyton csak ezt dudorászom. Klassz altatódal is lehetne, pl. Máté mikor pici volt, akkor hasonló dallamvilágú dalokra próbáltam elaltatni. Mondjuk többnyire sikertelenül, de az nem a dalok hibája volt.

Ha még egyszer születek, akkor meg biztos, hogy megtanulok táncolni, és lesz nálam egy szteppcipő a táskában, ha esetleg úgy alakulna, hogy meg kell állnom az utcán táncolni ;-)

Szóval menjetek, és nézzétek meg, mert szuper esti kikapcsolódás.





Másnap, kedden, pedig Dumaszínházban voltunk Ferivel, mert Feri kapott két jegyet a Jézuskától,
( Tőlem). Anyukám jött föl a gyerekekhez. Az utolsó pillanatig mégis kérdéses volt, hogy lesz-e a programból valami, mert Feri nem volt jól. Már napokkal korábban is beteg volt, de azt gondolta, addigra megggyógyul. De aznapra csak még rosszabbul lett. Haza is jött délben a munkahelyéről, és egész délután aludt. Így úgy-ahogy, de összeszedte magát estére, és egy algopyrinnel kibírta az estét.

Nagyon szórakoztató este volt ez is, igaz, próbáltam a lehető legjobb előadó kombinációkat kiválasztani, így egy Kőhalmi-Felméri- Benk Dénes- Szomszédnéni produkciót láttunk.
Ahogy bementünk, és megkerestük az étteremmel kombinált színházteremben az asztalunkat, először aggódtam, hogy túl közel leszünk a színpadhoz. A monitoron valahogy nagyobbnak tűntek a távolságok, és amikor kérdeztem a jegyeladó csajt, hogy milyen a terem, akkor csak rángatta a vállát, hogy mit tudja ő azt. Hát mondom, máshol a jegypénztárban pontosan tudják, hogy hová érdemes ülni, még tanácsot is adnak, és helyet is javasolnak, hogy mit gondolnak jónak, szóval, bocs, hogy kérdezni mertem. :-)
A másik... mondja a csaj, hogy 3 árkategória van, a piros a legdrágább, a narancs a közepes, és itt oldalt a szürke a legolcsóbb, mert onnan nem lehet látni semmit. Óvatosan megkérdeztem, hogy ha nem lehet onnan semmit sem látni, akkor oda miért adnak el jegyeket? Azt mondta, azért ilyen olcsó. Nem volt egyébként ANNYIRA olcsó, mondjuk fele volt a közepes árnak. Na mindegy. Jót mosolyogtam magamban.

Előadás közben már nem volt annyira zavaró a közelség, max. amiatt, hogy a színpadi reflektorok nagyon a szemembe világítottak, kifolyt a szemem, mire kijöttünk.

Szóval jó volt az előadás. Sokat nevettünk. És jóóóó hosszú volt az előadás. 10 után ért véget.

Amire viszont legközelebb figyelni kell, hogy borzasztó szűkek a helyek az asztalok között. Alig lehet kihúzott székekkel elférni, és ha el is helyezkedtünk, akkor is összeértek a székem a hátam mögött ülővel, és olyan közel voltunk egymáshoz, ami engem kicsit zavart. De tényleg csak egy kicsit.

Tegnap este már nem voltunk sehol. Mondtam is olyan fél 7 magasságában, hogy olyan furcsa érzésem, van, mert ebben az órában már nem szoktam itthon lenni :-) Most meg épp teregetek....