Marci

Újabban olyan kis tündérbogyó. Tele van szeretettel. Talán a nagy nehezen megtalált tökéletes nadrág az oka a pálfordulásnak, ki tudja. De a dávidos nadrág csodát tett. Csupa bűbáj lett az én harciMarcim. Mondhatni töménybűbáj :)
Szépen jön az oviba, szépen megyünk haza, és még a kezemet is megfogja, ha épp van neki üres.
Pár napja itthon felejtettük a nyuszit, amit az oviba szoktunk vinni aludni, és Ica néni kölcsön adta neki a saját szivecskés maciját. Itthon pedig talált egy hasonlót, és most ez az új kedvenc. Mindenhová húzogjuk, csak hát a maci csak nyakban ülve szeret utazni.

- Igazán jöhetne a saját lábán ez a Mackó, nem fogom így cipelni egész nap!- mondja a buszmegálló felé menet

Végre elkészült a már jó régóta az asztalon tologatott papírvonata, amit egyszer még a kik-ben csapott a hóna alá. A vonatsablonokat szépen kiszínezte már hetekkel ezelőtt, de még össze kellett ragasztani. Félig már megvolt, most befejeztük a tetejét is. Hát olyan boldog volt! És olyan ügyes, mert oké, hogy a ragasztást én csináltam, de a színezést egyedül csinálta, és mindig teljesen magától szépen leült, és színezett. Sosem volt korábban olyan gyerekem, aki csak úgy leült volna színezgetni!

Olyan kis bújós mostanában, és olyan jó odabújni a pihepuha kis habtestéhez. Jajjj, úgy szeretem, amikor ilyen kis simulékony! Olyan jó lenne, ha az a kis mérgesmókus Marci, aki mindig mindenen kiabál, az valahová jó messzire elkerülne bennünket!

- Óóóó nagyon fáj a fejem!- mondom a minap 
- Gyere, adok rá egy puszit, az biztos meggyógyítja!- ajánlja fel aranyosan. 


Egy ideje azt szokták játszani, főleg a suliból hazafelé, hogy ők valamilyen országban vannak, vagy onnan jönnek haza, és erről sztorizgatnak. 
- Én most jövök haza Norvégiából!
- Én meg épp Spanyolországban vagyok!
stb...
Ma jöttünk haza az oviból, és a lakásba lépve kérdezi, hogy 
- Anya. hol vagyok most?
- Itthon. Most értünk haza. 
- De melyik országban?
- Magyarországon.
- Na jó, inkább megkérdezem Mátét, ő szokta tudni, hogy hol vagyok!- és elvonul istállót építeni a lovaknak. 


-Öltözz át, vedd fel a melegítődet, és gyere aludni!- sürgetem, mert még mindig autózik. 
- jó, jó, mindjárt!
- De haladj akkor, mert én is nagyon álmos vagyok, és szeretnék veled aludni!
- Nyugodtan előre mehetsz, majd megyek utánad! Nem kell félned, most világos van!


Megyünk az iskolába. 
- Most milyen évszak van?
- Ősz. 
- És utána mi lesz?
- Tél?
- És mit csinálunk télen?
- Várjuk a karácsonyt, sütjük a mézeskalácsot, megyünk szánkózni, ha esik a hó.
- És tél után?
- Jön a tavasz. 
- És akkor mit csinálunk?
- Örülünk, hogy süt a nap, hogy meleg van, és sokat sétálunk, biciklizünk. 
- És tavasz után?
- Nyár. 
- És nyáron mit csinálunk?
- Megyünk a Balatonhoz strandolni. 
- És utána?
- Utána megint ősz lesz. Tavasz, nyár ősz, tél. tudod?
- Akkor mondjuk el még egyszer! Most mi van?
- most ősz.....
......
.....
.....
és így megy ez, míg el nem érünk az iskolába. És képes ugyanúgy végigkérdezni mindent!


Fociedzés van, mi Marcival a pálya szélén támasztjuk a palánkot. 
A srácok épp kapura rugdosnak valamilyen formában, és Rudi nagyon lelkes, agyondícséri mindegyiküket. Az a kedvenc szófrodulata, hogy "nagyon jó volt papa!", ezt sokszor halljuk tőle. 
Milán jön, csinálja a feladatot, végén rúg, Rudi őrjöng, hogy micsoda lövés volt.
- Ez az Milán!!!! Nagyon jó volt, papa! Szuper lövés volt! Húúúú!
Mire Marci:
- De hát ő nem is Papa! Ő Milán! 
( kicsit megzavarodott, mert Feri apukáját is Papának hívjuk. :-) )