Jaaaa, majd' elfelejtettem! Csütörtökön Marci elesett az oviudvaron, és persze arccal tompított. Délután mikor mentem érte, úgy nézett ki, mint egy boxoló egy 12 menetes mérkőzés után. A szája feldagadva, belilulva, alulról felhasadva, az orra lehorzsolva, és egy jó nagy kékes pukli a homlokán. Na mondom, innentől kezdve szinte mindegy is, hogy mit veszünk fel a fotózásra, mert Marci ábrázata mindent visz. :-( Szerencsére szépen gyógyult, és ami még fontosabb gyorsan is. A szája, ami a leggázabbul nézett ki, már reggelre is sokat javult. Szombat délelőttre pedig már elég volt neki egy kis smink, és alig volt vastagabb a pici szája. Egy kis retussal biztos el is lehet tüntetni.
A szombat reggel ehhez képest már sétagalopp volt. Igaz, Marcinak nem találtunk zoknit, de nekem igen, Marcinak meg jó lesz az ami van neki. Végül nem is kellett a srácoknak a zokni. Lekapták a második percben.
A fotózás egész flottul ment. Rengeteg kép született, amiket még nem láttunk, de majd fogunk. Remélhetőleg lesznek köztük értékelhetőek is. Biztos lesznek. A fiúk szépek voltak.
Aztán...
Mátéék pénteken tököt faragtak a suliban. Ehhez kért Angéla néni mindenféle felszerelést, köztük egy kaparó nevezetű eszközt. Még szerencse, hogy szerda este az osztály szmk-sa küldött egy fényképet arról, hogy mi kell péntekre, mert így időben rájöttem, hogy az, ami nekem van itthon zöldségkaparó, na az nem olyan. Szóval kell tök, és ez a kaparó! Másik szerencse, hogy egy anyuka csütörtök reggel írt egy köremailt, hogy délelőtt megy a piacra, és akinek kell kaparó, az sikítson. Végül 11 db kaparót vásárolt fel a helyi piacon. :-) Kapott is ajándékba egy töménygiccs műanyagcsipkés gyümölcsöstálat az egyik csetreszestől.
A kifaragott tököt persze nem hagyhattuk itthon, vittük magunkkal Szentesre. Persze a többiek is rákattantak, hogy ők is akarnak faragni, úgyhogy lesz még egy köröm a zöldségesnél.
A legnagyobb szenzáció pedig mindezek ellenére mégis az a minihelikopter volt, amit Feri rendelt a világ másik feléről. Hát amit ezek összeviháncoltak azon, hogy ki hogy tudja, nem tudja irányítani, és jajjj felmegy a háztetőre, jajjj beleesik a csatornába, jajjj, lezuhan és belepréselődik a betonba, jajjj, jajj, jajjj.... Hát nagyon viccesek és aranyosak voltak. :) A ketyere pedig tovább bírta, mint ahogy azt képzeltük, és vártuk volna. Annak ellenére, hogy számtalanszor csapódott a betonba, még mindig megy. Bár a fiúk már azt tervezik, hogy legközelebb drónosat vesznek, és az micsoda királyság lesz!
És még egy előszülinapot is ünnepeltünk.
Nem unatkoztunk :)
És ami még kimaradt... Tompi, a papa kutyája, számtalanszor világgá futott. Ez nem annyira nagy kaland, mert el menni megkeresni, mert nem nézni a táblákat, csak megy mint a vakegér, és nem ad elsőbbséget az autóknak. De a fiúk ezt úgy élték meg, hogy húúúúú, Tompi megint elszökött!!!!
Tompisétáltatás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése