Balulsikerült Balaton

Múlt vasárnap Milán focicsapata egy balatonfüredi kupán vett részt. Már napokkal előtte terveztük, hogy legyen, mint legyen, mivel pont itt volt anyukám is, és ennyien nem férünk be az autóba. Végül úgy lett, hogy Milánt elvitték a fociedzők, mi pedig mentünk utánuk. 

Az első sokk az volt, hogy Marci éjszaka lázas volt, és reggel sem volt annyira jól, nem volt éppen rosszul, de nem volt olyan "Marcis". Ez a kis bágyadtsága egész nap meg is maradt de azért a beígért hattyúnézésről nem feledkezett el egy percre sem. 

A torna 9-kor kezdődött Füreden, fél 7-kor szedték össze gyerekeket a suli előtt. Szóval jó korán keltünk. És hiába bíztam rá Milánra, hogy pihenjen még az autóba, nem volt már ott pihenés. Ha mi visszük akkor tuti, hogy aludt volna még legalább egy órát, de így nagyobb volt az izgalom, hogy Gyurival mehetett. Hulla fáradtak is voltak, és ez sajnos meg is látszódott a teljesítményükön is. Az első meccseken csak lézengtek, tébláboltak, mintha nem is tudnák, hogy most hol vannak. Aztán mire sikerült összekapniuk magukat, addigra már majdhogynem késő volt. :(

De nem ez volt a legnagyobb balszerencse, hanem az, hogy először megrúgták Milán térdét, amit fájlalt ugyan, de az elmúlt. Legalábbis azt mondta Milán. Viszont a következő meccsen valahogy rosszul esett, vagy rosszul csúszott be, vagy összement egy kisfiúval, vagy ki tudja, de meghúzta a combját. Ilyen még sosem történt, hogy Milán úgy sérüljön meg, hogy sírva, ölben hozták le a pályáról. Az edzők is eléggé bepánikoltak, és minden igyekezetükkel próbálták kitalálni, hogy mi lehet a gond, és enyhíteni a bajon. Tettünk a combjára egy jégakkut, de Milán csak jajgatott.

A meccs végül ment tovább Milán nélkül. Akkor meg persze e miatt is elkezdett sírni. Némileg javult az állapota, de nem volt rendben, fájt a lába, és sántított.

A következő meccsen nem is állt be. Vagyis úgy volt, hogy nem áll be. Persze pont ezen a meccsen játszott úgy a csapat, ahogy szokott. Vagyis jól. Milán meg csak búsult a pálya szélén. Végül csak kisírta magának, hogy beállhasson, merthogy ő nem rúgott még gólt. Így hát odatámasztották a kapu mellé ( szó szerint), és mondták a másik srácnak, hogy passzolja Milánnak a labdát. Így is lett... hát nem betérdelte???? Sántán, egy labdaérintéssel berakott még egy gólt! Hát úgy örült szegénykém! 

Aztán még próbálkozott volna, annyira részt akart venni a meccsen, de nem tudott szegénykém se futni, se cselezni, semmi... fájt neki, nem tudott ráállni rendesen. Igazából sehogy. Én meg csak könnyes szemmel néztem a pálya szélén, ahogy végigsántikálja azt a két percet, ami még hátra volt a meccsből. 

Egy kis edzői vigasz

 A végén kiderült, hogy mindenki kap érmet, nem csak az első három helyezett, úgyhogy nagy volt a boldogság! Milánt pedig hősként ünnepelték. De ő eléggé el volt kenődve, fájlalta a lábát.

Ölelgetik 

Érmesek

A bajnokság után együtt mentünk le páran  egy parti büfébe kajálni. Milán már a sétány elején kinézte magának a csavaros fagyit, csakúgy, mint mindig, amikor itt járunk. :) Persze kapott egy gyógyító fagyit a kis hősünk. 

Evés után muszáj volt még elsétálni a büfésor végéig, hogy kacsát és hattyút nézzünk, mert MArci megzakkant volna, ha ez kimarad. Milán viszont nagyon nehezen mozgott, és nem volt nálunk semmi, amivel enyhíthettük volna a baját, se kenőcs, se fájdalomcsillapító, semmi. Sántikált egy darabig szegénykém, de aztán Feri csak a nyakába vette, mert rossz volt nézni, ahogy kínlódik. 

Vízpróba

A Balaton pedig gyönyörű

 Egy árva hattyút találtunk csak a parton, kacsák viszont rengetegen voltak. elemózsiát viszont nem vittünk, bent maradt a kocsiban. De két néni odaadta a náluk lévő kenyeret Marcinak, amikor meghallották, hogy sopánkodik. Aranyosak voltak. Marci meg elégedett.

Hazafelé Máté ment Gyuriékkal, és Milán jött velünk. A két kis beteg fóka majdnem végig aludt az úton. Milán egész végig a kis érmét szorongatta, úgy aludt. :) Marci meg másnapra le is dobta magáról a betegséget. 

A lábát itthon még jegeltük, kenegettük, és már majdnem jobb, mint új korában. 

Volt már ennél jobban sikerült balatoni utunk is, nem mondom. Biztos volt rosszabb is, már nem emlékszem. De ez most nem pont úgy sikerült, ahogy terveztük. Na de nem baj... hamarosan ismétlünk, és akkor majd hátha nem kerül porszem a gépezetbe!