Milán nagy gigamega szülinapi bulija

Sok szempontból nem szerencsés az, hogy Milán a téli szünet kellős közepén ünnepel, egyik hátulütője a dolognak többek között az, hogy rendre csak utó-utó szülinapi bulit tudunk tartani. Mint most is. Igaz, lefoglalhatnánk korábban is a helyet, még karácsony előtt, de kinek van akkor még eszébe.... De mindegy egyébként, mert sosincs ebből probléma. 

Idén gondban voltam, hogy mi legyen, hol legyen. Az utóbbi időben többször is megfordultunk a Récsei Centerben, ahol Máténak is volt a bulija. Az egy nagyon klassz hely, de mivel legalább 3-szor voltak ott az elmúlt 1 hónapban ilyen-olyan buli végett, azt mondták ne ott legyen a buli. Pedig szerintem az ovisok élvezték volna. 

Végül egy nagyon egyszerű oknál fogva döntöttem az Elevenpark mellett, egyszerűen arra volt dolgom, és ha már ott jártam, akkor foglaltam helyet. Kész. 

Sosem voltunk még itt, sem ebben a kistestvérben, sem a nagy budaiban, de máshová sem járunk, csak szülinapokkor, szóval nincs nagy játszóházismeretünk. 

Izgatottan vártuk a vasárnap délelőttöt. Jó sok gyereket meghívtunk, mert Milánnak mindenki a barátja :) Végül 2 kisfiú nem tudott  eljönni. 

Szombat délután még Milán is beriasztott, mert épp amikor már indultunk volna a korcsolyapályára kijött belőle az ebédje. Na puff. Gondoltam is magamban, hogy milyen gáz lesz előző este lemondani a bulit, de azért nem tettem még lépéseket. Igaz, utána még estig nem volt olyan jó formában, de már nem volt vészes, már a hasa sem fájt, és éjjel is nyugodtan, ébredés nélkül aludt, úgyhogy maradhatott a buli. Hogy mivel csapta el a hasát... rejtély. Lehet, hogy egy jó adag izgalom is ráment a pocakjára. Szerencsére nem volt már több probléma ez után. 

Szokásunktól eltérően kicsit korábban érkeztünk a játszóházba. Ekkor még minden olyan nyugis volt, alig lézengtek páran. Később aztán jó sokan lettek. Nem is a gyerekek mennyisége volt zavaró, mert a nagy helyen eloszlott a tömeg, hanem az az egyre erősödő folyamatos zaj, na attól a végére szétrobbant a fejem. 

De a gyerekeket ez egyáltalán nem zavarta, szerintem mindannyian jól érezték magukat. Milán egyszer ugyan behisztizett, mert nem engedték fel az akadálypályára, mert csak 130 cm fölött lehetett használni, de aztán túltette magát rajta, és végül ő is talált kedvére való elfoglaltságot, a külön zsentonnal működő kismotor például nagy kedvenc lett.  Az már egy másik történet, hogy a belépődíj mellett még külön kell zsetont venni, ha az egyéb játékokat is ki szeretnéd próbálni. Persze van elég egyéb lehetőség, hatalmas ugrálóvárak, mászóvár csúszdákkal, óriástrambulinok, falmászás, de mivel a zsetonos cuccok a játszóház közepére vannak kipakolva, így nehéz úgy elmenni mellettük, hogy a gyerekek nem akarjanak rögtön beleülni, felülni, kipróbálni.

 Máté egy csomószor körbement ezen a pályán.

 Marci itt épp elég bamba arcot vág, pedig nagyon élvezte, és gyakorlatilag ő jött ki legjobban a buliból, mert bárki mögé odaült (volna), akár ismeri, akár sem.

 Egy kis játék után jött a tortázás-köszöntés. Ez volt számomra a leginkább nem tetsző dolog, hogy míg más helyeket ilyenkor vagy hangosbemondón, vagy kihangosító tölcséren szétkiabálják a kócerájban, hogy gyülekező tortázni, addig itt nekem kellett összevadászni azt a 11 gyereket, gyakorlatilag bárhonnan. Szerencsére voltak még szülők, akik segítettek, de még így is eléggé izzasztó folyamat volt. 

Azt pedig, hogy jeges parfétortát kaptunk januárban(!), úgy, hogy ezt elfelejtették közölni, azt már meg sem említem. Persze finom volt, nem volt vele baj, de rendeléskor csak az ízéről volt szó, semmi másról. Nem mintha számított volna, hogy szólnak vagy sem, mert kinti tortát úgysem lehetett volna bevinni. Remélem, hogy senkinek nem lett torokgyulladása mára!

Na de ennyit a kellemetlenségekről, mert végül is jó volt a buli, és jól szórakoztak a gyerekek. Milán pedig nagyon boldog volt! És ez a lényeg. Minden más csak kellemetlenség, amit ők úgysem vettek észre, mi pedig hamar elfelejtjük. :)

Hűűűű miiiii van benneeee????

A kéknadrágosok

Pókemberképző

Én hullafáradtan és zsongó fejjel jöttem ki a játszóházból, a fiúk pedig teljesen fölspanolva. Marcin kívül nem is aludtak már délután, hiszen annyi dolguk volt, fel kellett fedezni a vadiúj szerzeményeket. :)

A mi részünkről a szülinapozás, játszóházazásnak vége van, de ezen a héten Milán megint buliba megy, aztán februárban egy másikba, szóval sűrű programjuk van :) Ebben a hónapban 3 hétvégén is játszóházas buliban voltak/lesznek. Szegénykéimnek nagyon sanyarú gyerekkoruk van :)