Ovis fogadóóra az iskolaérettségről

Nagyon közeledik már az év vége... hiába próbálom abba a tudatba ringatni magamat, hogy óóóó, hát még csak november közepe van, ilyenkor év vége felé rendre felgyorsulnak, besűrűsödnek az események. Az iskolában és az óvodában is mindig van valami. Nyílt órák, fogadónapok, kezdődnek a suliváró foglalkozások, nyakunkon az advent, a mikulás a karácsony és a születésnapok. Csak kapkodom a fejemet, és a noteszom, amibe a fontos dolgokat írom, az lassan vetekedhet egy topmenedzserével. 

Szóval csak ez az oka, hogy a múlt csütörtöki ovis fogadóóráról még mindig nem emlékeztem meg. Milánról van szó. 

Ez amolyan előértékelő volt tulajdonképpen, még a Difer előtt állunk, az majd csak januárban lesz (azt hiszem), de az óvónők egy nagyon komplett felmérést készítettek a gyerekekről az elmúlt 2 hónapban. Félig-meddig szükséges volt, hogy ki tudják szűrni, kik azok, akiknek külön fejlesztés javallott, kinek hol vannak még hiányosságai, amire érdemes lenne ráfeküdni  még a difer előtt, hogy akkor és ott már ne legyen semmi gond. Ez nekem merőben új megközelítése volt a dolgoknak, Mátééknál ilyen volt, fogadóóra sem, se előfelmérés, vagy ha volt is ilyen, akkor nem volt mellé ilyen üljünk le és beszéljük meg körítés, pedig jó lett volna, én hiányoltam ezt akkor. Biztos említettem is ezt annak idején. Így amikor kikerült egy papír, amire fel lehetett iratkozni, gyorsan le is csaptam egy időpontra. 

Nagy meglepetéseket nem vártam, pláne, hogy pont azon a héten kaptuk meg a féléves értékelő lapot is, amin Milán már zömében zöld vonalakat kapott, (piros-citromsárga-narancssárga-zöld), tehát nagy bajok nem lehetnek vele. 

Az óvónénik rögtön azzal is kezdték, hogy igazából nem is nagyon tudnak mit mondani, mert Milán mindenben jó, mindent tud, amit tudnia kell, sőt annál még többet is, simán már most is iskolaérettnek mondanák, pedig van addig még vagy 9 hónap. Nagyon meg vannak vele elégedve, nagyon okos, nagyon lelkiismeretes, nagyon kitartó, társaival is nagyon barátságos, törődő. Érdekesnek tartották, hogy Milán 1-2 kisfiút tart úgy igazán barátjának, de ettől függetlenül bárkivel, aki mellé csapódik, azzal szívesen játszik. Az óvónénik szerint nagyon  különleges pozíciója van a csoporton belül Milánnak, mert nem vezéregyéniség, viszont a gyerekek nagyon keresik a társaságát és szeretnek vele lenni, vele játszani, Milán pedig nem taszítja őket el magától. 

Aztán pár szóban kitértek azért az egyes területekre, és értékelték azokat, de valahogy mindig az lett a vége, mint amit Ben Storckról írtak a napokban a nagy győzelem után, hogy amihez nyúl, az arannyá változik, hát Milán is kicsit ilyen, hogy amibe fog, azt megcsinálja, és jól csinálja meg. 

1. mozgásos, térbeli eligazodás

Teljesen rendben van. Ha mozgásról, sportról van szó, akkor ott Milán otthon érzi magát abszolút, még az óvónők szerint is remekül focizik, nagyon jó a labdakezelése, ügyes. De akár kosárra dobás van, akár pattogtatás, akár egymásnak dobálás, Milán mindig jól teljesít. Csakúgy mint az erőfeladatoknál. Szilvi néni saját bevallása szerint csak tátott szájjal tudja nézni, ahogy Milán húzódzkodik. És tényleg. Elemi erő van benne, amit a későbbiekben ki kellene mindenképpen használni, és akár jó versenysportoló is lehetne belőle. Az óvónők látnak benne fantáziát és lehetőséget. 

Szilvi néni meg mindig mondja, hogy Milán az egyik legjobb néptáncos az évfolyamon, még csak nem is a csoportban. Persze azt mondja, hogy nem szeret néptáncolni, de tud. A ritmusérzéke nagyon jó, visszatapsol, visszadobbant mindent rendre, és az egymás utáni utasításokat is többnyire jól meg tudja oldani. Pl. fordul hátra, közben tapsolt hármat, majd fordulj jobbra. 

Térben idénre már maximálisan eligazodik, tavaly még voltak a jobb-ballal bizonytalanságok, de azóta belejött. Fönt, lent, alatt, fölött, mellé, elé, mögé, ezek sima ügyek már régóta. 

2. logikai, matematikai feladatok, memóriatesztek 

Milán másik nagy erőssége. A számolás, a halmazolás, a különbségkeresés, a logikai feladatok, ezek neki nagyon mennek. Memóriajátékban szinte verhetetlen. Kati néni mesélte, hogy memóriakártyáztak, 4 gyerek, meg ő, de Milán rongyosra vert mindenkit, Kati nénit is beleértve. De vissza tudja mondani, rajzolni a felsorolt vagy felmutatott ábrákat is. Igaz, az nagy fájdalmuk az óvónéniknek, hogy nem rajzol, pláne, hogy amikor oviba került, akkor csodaszép rajzokat rittyentett, most meg szinte egyáltalán nem akar rajzolni, de amikor feladat van, akkor azért rávehető, magától nem ül le. Itthon is így van ez, hamarabb megold egy tappancs újságnyi feladatlapot, vagy vág-ragaszt valamit, semmint rajzoljon. Nem  tudok ezzel mit csinálni, kényszeríteni nem tudom. 

3. verbális érettség

 Szókincsileg, mondatalkotásilag teljesen rendben van, korát meghaladóan fejlett a szókincse, ennek ellenére nem egy nagy mesélő. Ha viszont olyan kedve van, akkor viszont nagyon részletesen és pontosan vissza tud mondani eseményeket, történéseket, de sokszor noszogatni kell, hogy mondjon már valamit. Persze kérdésekre válaszol, de magától nem megy oda sztorizni az óvónénikhez, hogy hú most ez meg az történt. 

Néhány hang képzésével vannak még gondok, (sz, s, cs, z, zs,)  de hát jár logopédiára, úgyhogy azok pikkpakk a helyükre kerülnek. 

Hallott mesét jól vissza tud adni, képeket le tud írni, az időbeli sorrendiséggel nincs problémája. Még néhány dolog csiszolható, hogy gondolkodás nélkül menjen, hogy mi jön a szerda után, vagy mi van a június előtt, de ezek még mind nagycsoportos feladatok tulajdonképpen, és már most is előrébb tart benne mint elvárható lenne ilyenkor novemberben. 

Szóval tényleg csak dícsérték, és szerintük nagyon értékes kis ember lesz belőle, ha jól kezeljük az ő tehetségét. Fontosnak tartották, hogy Milánnal együtt válasszunk neki tanítónénit, mert érzésük szerint neki ez fontos. Hogy biztonságban érezze magát. Mert ha ez megvan nála ez a belső biztonság, akkor ki tudja magából hozni azt, ami benne van, és ez független attól, hogy milyen iskolába megy. Azt mondták biztosak benne, hogy Milán bármilyen iskolában megállja a helyét, vagy meg fogja állni, de ők a pedagógusra helyeznék az elsődleges hangsúlyt és nem az iskola "nehézségére". 

Máté sulijában, a körzetesben, most pénteken kezdődnek a suliváró foglalkozások, melyek keretében meg lehet ismerkedni a jövő évi elsős tanítókkal. Hát kíváncsian várjuk. Aztán majd döntünk. Nincs sok lehetőség előttünk amúgy, mert körzeten kívüli jónak tartott iskolákba a mi kerületünkben nemigen lehet bekerülni, csak úgy ha átjelentkezünk abba a körzetbe, ami a mi esetünkben kizárt. Szabad férőhelyek pedig ezekben a sulikban pont az átjelentkezések miatt nincsenek, sőt 120 %on dolgoznak, maximális osztálylétszámokkal. Arra van még lehetőség, ami Máté szempontjából kerül majd megint terítékre, hogy felső tagozatra átjelentkezni egy specifikusabb suliba, de hogy erre milyen lehetősségek vannak, azokat még nem tudom. Most kezd ez téma lenni a sulis anyukák között. 

Szóval izgi lesz. Meg kell hoznunk néhány döntést, mérlegelnünk kell dolgokat, mindezt úgy, hogy Milánnak jó legyen, hogy megtaláljuk a helyét, ahol fényesre csiszolják a benne lévő gyémántot. Nem kis feladat azért ez.