Milán levele

Az úgy volt, hogy Máté írt Papáéknak egy levelet. Csak úgy, mert ehhez volt kedve. Szép levél volt, aranyos kis betűkkel. Elküldtük, és pár nap múlva érkezett rá egy válaszlevél. Aztán a hét elején Máté Júlia nénitől is kapott egy levelet. Na ez aztán több volt a soknál Milánnak, és szegénykém sírva fakadt, hogy neki meg nem ír senki. Akkor találtuk ki, hogy küldjön akkor ő valami szép rajzot valakinek, és akkor majd az illető biztos vissza fog neki írni. Nagyon tetszett Milánnak az ötlet, és már a lépcsőn felfelé kitalálta, hogy nem is rajzol inkább, hanem csinál egy papírterítőt, (ez most az új sláger nála, mióta az oviban vágtak ilyet), és ő is akar levelet írni.
Szerdán este meg is csinálta a terítőt, tegnap pedig már azzal jött haza, hogy meg kell írni a levelet.
Mondta, hogy mit írjak le neki, ő meg lemásolja.
Először egy cirkalmasabb verziót írtam le neki, amire kapásból azt mondta, hogy hát ő ennyit biztos, hogy nem ír.
- Ez két sor, anya, ez nagyon hosszú!
Úgyhogy végül egy lényegretörő, frappáns levelet raktunk össze:

Beborítékoltuk, megcímeztük, és Milán még választott rá egy lányos matricát :)
Ma pedig postára is adtam. És mivel Júlia néni nem olvas internetet, így nagy meglepetés lesz neki, hogy Milántól kap levelet. 

Csak megvan ennek a levélírásnak a romantikája :)