Apja fia

A minap az esti káoszban kitöltöttem magamnak egy bögre tejet az új rénszarvasos bögrébe, de aztán a tej valahogy ott maradt a konyhapulton, mert a fiúk már elkezdtek készülni a fürdéshez, Marci már félig pucéron volt és épp a pelusát tépte le magáról, szóval nem lehetett tétlenkedni.
Kicsit később, mikor a skacok már a kádban áztak, eszembe jutott, hogy akkor ennél jobb alkalom már úgysem lesz arra, hogy megigyam a tejemet, így kirongyoltam a konyhába, és gondolatban  már éreztem is ahogy csúszik le a torkom a hűs tej.
És amikor gyanútlanul nyúlok a bögrém felé, mit látok???? Valaki megitta a tejemet!
Én:- Te megittad a tejemet?- kérdem Feritől
F:- Nem tudtam, hogy a tiéd, azt hittem a valamelyik gyerek hagyta itt.
Én:- De ez az én bögrém! Te megittad a tejemet? - hitetlenkedtem, és elsírtam magamat.
F:- Hm-hmmm. Hát tölts másikat, van még egy csomó tej!

Nyilván nem a fél bögre tejet sajnáltam, és nem is azért szöktek könnyek a szemembe, hanem úgy az egész minden miatt, hogy nincs már ebben a nyomorult lakásban egy négyzetcentiméternyi hely sem, ami csak az enyém lenne, ahová biztonságban  le tudnám tenni a kis dolgaimat, hogy bárhová is visszahúzódjak, arról meg már álmodni sem merek, és erre tessék... még a tejemet is megisszák! Hát valami ilyesmi futott át rajtam, ami miatt sírnom kellett. Meg hát Máté születésnapjának előestéje volt, biztos ez is megdagasztotta kicsit a  könnycsatornáimat.

Még könnyes volt a szemem, amikor visszamentem a fürdőbe a fiúkhoz. Máté rögtön rákérdezett:
- Anya, te sírsz? Anya, miért sírsz?
Nem akartam válaszolni, mert ekkor már magam is éreztem, hogy elég banaliti a dolog, de Máté nem tágított, és csak azt kérdezgette, hogy miért sírok.
- Azért, mert Apa megitta a tejemet! (jó viccesen hangzik, de ezért sírtam. )
És mi volt Máté első reakciója????
Kicsit eltágította a szemeit, látszott, hogy nemigen érti hogy ezért miért kell sírni, és azt mondta:
- De hát van még egy csomó tej a konyhában!

Hát így történt. Néha azt érzem, hogy senki sem ért meg ebben a családban.