Őszi szünet

Szempillantás alatt eltelt. Este kicsit magam alá is kerültem emiatt, és úgy nyafogtam, mint egy kisóvodás, persze csak amikor már aludtak az illetékesek, hogy " Nem akarok holnap iskolába, óvodába menni!". Hát nem tudom... Tény, hogy amikor mindannyian itthon vannak, annak jóval nagyobb hangerő, sokkal több vita, és mindennapos főzés az eredménye, mégis jobban szeretem, amikor itt vannak a szárnyaim alatt, no. 

A szünetet meg próbáltuk tartalmasan tölteni, ami szerintem sikerült is, és egy csomó mindent csináltunk együtt, csináltak ők egyedül, ők együtt, voltunk családilag kirándulni, találkoztunk cimborákkal, unokatesókkal,  voltak házi focimecsek, kívánságebédek, együttsütések, nagy mesenézések földimogyorózás közben, és persze hogy voltak nagy veszekedések is, meg százmilliószor elmondott "gyertek vacsorázni, készüljetek fürdeni, legyetek csendben, stb., stb, stb..." de ezek mondjuk hétköznap is pontugyanennyiszer hangzanak el. És ha jól emlékszem, akkor csak kétszer fenyegettem meg őket, hogy holnaptól akkor mehetnek a gyűjtőcsoportba, talán háromszor ( :) ) , de ez mindenképp jó eredménynek számít. 

Ami kicsit rossz volt, az a korai sötétség. Nem lehet már maratoni játszóterezéseket, bandázásokat tartani. Milyen rossz lesz ez most, hogy már szinte sötét lesz, mire hazaérünk. Egy hónap múlva meg már sötét lesz, mikor értük megyek, akkor is. Áááá. 

De a jó oldala meg az ennek a téli befelé fordulásnak, hogy újra rákaptak a rajzolásra, a feladatozásra, színezésre, és minden nap került ki a kezük alól valami szép.

Mátérajzok, színezések

 A jobb felső sarokban: Máté írni tanította Milánt. (alvásidőben)

Milánrajzok, színezések

Nagyon rákaptak most erre az irányított kifestőkre, nem tudom mi a nevük hivatalosan, amikor meg van adva, hogy melyik formát, számot betűt, összeadás eredményt milyenre kell színezni.
Milán előfizettetett velem a Tappancs újságra is, abban is lelkesen dolgozik, és izgatottan várja a következő lapszámot :)
Időnként pedig leírat velem valamit, amit aztán lemásol.
Így született a következő kis kép, amit az újdonsült kis barátnőjének rajzolt, aki másik csoportba jár, és csak az udvaron szoktak olykor találkozni.

És hogy Marci se maradjon ki, ő is lelkesen ragad ceruzát, zsírkrétát, és már nem mindig az a célja vele, hogy leharapja a végét, hanem papírt is kér, és rajzolgat. Valami ilyesmiket. Az emberfejért én kérek elnézést, az az én művem.
A színeket mindig maga választja, egyelőre inkább a vidámabb színek felé húz, zöld, lila, sárga, többnyire ezeket veszi kézbe, de gondolom idővel őt is utol fogja érni a fekete korszak.