Cirkuszos

Pár éve, amikor Balatonlellén nyaraltunk, akkor voltunk először és egész eddig utoljára családilag cirkuszban. Akkor az hatalmas élmény volt mindannyiunknak, pedig mi felnőttek elég szkeptikusan álltunk hozzá, de végül egy valóban profi társulat mesteri előadását láthattuk. Azóta sem sikerült még egyszer a Richter-féle cirkuszba eljutnunk. Máté volt egyszer az oviból a Fővárosi Nagycirkuszban, de az is azt hiszem valami másik előadás volt. Mindegy is. 

Itt Füreden az Eötvös cirkusz vendégeskedik egész nyáron. Mikor jöttünk, akkor nem volt százszázalék, hogy eljövünk, de mivel borúsabb napok következtek, ezért azt mondtuk, jól van, ha már strandolni nem lehet, nézzük meg.

Már kívülről is látszott, hogy nem akkora méretű ez a cirkusz, mint a másik, a Magyar Nemzeti. A jegypénztár mellé közvetlenül odaraktak egy mini vasutat, ami egy 5 méteres körön suhant körbe-körbe, egy vagyonért, és olyan Marciméretűekre volt nagyjából szabva.  Persze Milán bele akart ülni, és persze balhézott, hogy azt mondtuk, nem. Szerencsére előző nap vettünk jegyet, így nyertünk egy napot, mert mondhattuk azt, hogy ez a vonat csak előadáskor megy. 

Másnap időben meg is jelentünk a sátor előtt. Milán persze megint előhozta a vonat témát, de most lehűtöttük az előadással. A sátor belülről is jóval kisebb volt, és kevésbé impozánsabb mint a másik. Nem volt zenekar, nem volt akkora nagy a porond, nem is lehetett körbeülni. Csak a porondközeli összecsukhatós székes "páholy"-ok voltak félkörívben odarakva, de a mi akciós jegyünk nem oda szólt, hanem hátrébb, ahol szabadon el lehetett foglalni az orvosirendelős narancssárga (vagy piros ?) székek bármelyikét. Hosszas tanakodás és átcuccolás után végül középtájon a sor szélén foglaltunk helyet. a műsor kezdetére majdnem tele is lett a lelátó. 

Haumann Péter is velünk cirkuszolt az unokájával

A szórólapon kalóz show is szerepelt, amire a fiúk nagyon készültek. Tudom, tudom, kicsit sok már a kalózkodásból, de hát ha egyszer rá vannak kattanva, akkor nincs mit tenni. Nem is kellett sokat várni, mert rögtön ezzel kezdődött a buli. Bevonultak a kalózok, dörögtek a puskák, ágyúk, röpködtek a kések és a buzogányok, forogtak a tányérok meg tüzes botok, tehát egy jó kis zsonglőrmutatvány volt igazából, kalózruhába öltözve.

Ágyúgolyón sétáltak

A fiúknak szerintem nagyon tetszett ez a rész. Nehéz is volt az ő szemükben ezt űberelni. 

Jöttek aztán mindenféle állatprodukciók, papagájosak, fehérfarkasosok, lovasak, ló hátán ugrálósak, volt légtornász férfi és nő is, volt még fekve labdazsonglőrködős lány, ilyesmik. És bohócok is voltak persze. Hogyne lettek volna.

Marci meglepően sokáig bírt egyhelyben ülni. Az állatos produkcióknál pedig még fel is kapta a fejét, és figyelt. És legtöbbször vakkantott is néhányat. Majd amikor elunta a társaságomat, akkor fogta a vizespalackját és egy sorral előrébb költözött. Kicsit később a pereces zacskót is magához vette, és ezzel is elvolt egy darabig.

Majd kezdődött a nem akarok egy helyben maradni, és sétálgatni szeretnék című műsor, majd talált az első sor alatt egy kötelet, amivel ugyancsak elvolt egy darabig. Éppen jókor jött a szünet. Legalábbis Marci szemszögéből, végre el lehetett mászkálni. Ki is is mentünk egy kis friss levegőt szívni, de hamar beláttuk, hogy nem volt ez olyan jó ötlet, mert Milánnak megint eszébe jutott a kisvonat, így inkább visszamentünk. De bent meg elefántra lehetett ülni és képet csináltatni, megint csak egy vagyonért, és ahogy néztük, átlagosan 3 mp-t töltöttek a gyerekek az elefánt hátán, szóval nem lett volna igazán maradandó az élmény. Volt egy kis duzzogás, de végül azt hiszem azzal sikerült őket meggyőzni, hogy inkább fagyizzuk meg strandoljuk el azt a pénzt.

A szünet utáni rész szerencsére már nem volt olyan hosszú, mint az első. Marci az első állatos számot még végigpislogta, de aztán elaludt, és Milán is már csak azt hajtogatta, hogy ő már nagyon fáradt. Tulajdonképpen nem is volt csoda, hiszen, 9 óra körül volt már, vagy már azon is túl. 

Az utolsó szám volt az elefántos, erre azért még ő is felemelte a fejét. Hogy hogy fért el 3 elefánt azon a kis porondon, nem tudom, de elfértek, onnan ahol mi ültünk úgy tűnt eléggé szűkösen vannak, de azért tudtak még körbe-körbe menni is, meg porondra állni, szóval biztos volt nekik elegendő helyük. Én spec. sajnáltam szegényeket, olyan szomorú szemekkel néztek, bár lehet, hogy az elefántoknak eleve ilyen a szemük. 

10 óra után ért véget a műsor. Már ment a holland meccs a szomszédos kivetítőn. 

Végülis nem volt rossz előadás, de nekem nem volt akkora élmény mint Lellén. Néha még untam is magam egy picit, de lehet, hogy ez azért is volt mert közben Marcit is figyeltem fél szemmel, és a produkcióról meg pont lemaradtam, meg elég messze is voltunk, nem volt olyan testközeli. 

Tervezzük már egy ideje, hogy majd elmegyünk a nagycirkuszba, mert még sosem voltunk. Lassan már Marci is belenő abba a korba, hogy érdekeljék a programok, bár ez a cirkusz is egész sokáig lekötötte, és érdekelte, nézte. Az állatos programok nagyon bejönnek neki, azt tapasztalom. 

Kíváncsi vagyok, hogy egy nagycirkuszos előadásnak milyen a hangulata, és mennyire sikerül magával ragadnia. Ennek nem nagyon sikerült. Ha cirkusz, akkor még mindig a Richter-féle cirkusz nálam a favorit. (bár többet nem is láttam eddig) .