Megkezdődött

És most nem a focivébére gondolok, mert az is, hanem arra, hogy nálunk mától hivatalosan is nyári szünet van!!!

Számoltuk már vissza a napokat. Leginkább Milán, aki már nagyon fáradt lett az év végére, de nagyon hősiesen vette az akadályokat, és sok-sok ovis élménnyel és dicsérettel a zsebében búcsúztunk ma el az óvónéniktől, dadusnénitől, és a pajtásoktól őszig.

Mátéban valahogy nem volt meg az a nagy nyáriszünetvárás, vagy csak nem adott hangot neki olyan észrevehetően, mint Milán, vagy őt annyira lekötötte a búcsúztatóra készülés, hogy nem is jutott eszébe. Azt, hogy ma ment utoljára óvodába ő a világ legtermészetesebb dolgának tekintette, nem sopánkodott, hogy miért, nem mondta, se azt hogy húúú de jó, se azt, hogy maradna még, egyszerűen tudomásul vette, hogy kész vége, ennyi volt az ovi. Persze elbúcsúztunk mindenkitől, a gyerek is megölelgették, az óvónéni is, a dadusnéni is, de aztán úgy suhant ki a biciklijével az oviudvarról, hogy vissza se nézett, én meg csak csendben kullogtam utána az ovis zsákját szorongatva, és szipákolva. 

Három és fél évig koptattuk az ovis kisszéket Mátéval. Amikor először mentünk hideg tél volt, hó és fagy. Alig ért a könyökömig. Most nyári melegben mentünk utoljára, és már majdnem a vállamig ér. 

Ha kitart addig a blog, akkor majd teszek fel olyan képet is, amelyiken én fogok a válláig érni. És hát nem lesz az olyan soká...

Úgyhogy nálunk már nyár van.