Utolsó suliváró

Pénteken volt az utolsó suliváró. Ezúttal biciklivel mentünk. Máté nagyon várta, és nagyon lelkesen jött. Most még amiatt sem szomorkodott, hogy Gellért nem jött, mert lebetegedett. 

A foglalkozás a szokott rendben ment, három csoport körforgásszerűen ment egyik teremből a másikba. Készítettek papírnyuszit, az interaktív táblán tojásokat keresgéltek, voltak tréfás találóskérdések, meg labirintus, meg különbségkeresés, szóval elég sok mindent csináltak. 

Azt gondoltam, hogy mivel ez az utolsó alkalom, és mert a héten kiderült, hogy a kéttannyelvűekbe kiket vettek fel, (az ismerőseink közül nem sokat, kettőt), majd biztos sokan lesznek. De nem. Nagyjából annyian voltunk, mint általában, és nagyjából ismerősek is voltak az arcok. 

Hogy két hét múlva beíratkozási papírral a kezemben fogok bebattyogni a kapun, azt egyelőre még nem tudom sem elképzelni, sem felfogni. Valahogy annyira hihetetlen, hogy már itt tartunk, és annak ellenére, hogy az egész tanévünk az iskoláról szólt valamilyen formában, mégis felfoghatatlan, hogy ősztől Máté ISKOLÁS lesz! 

Ha sikerül A. nénihez bekerülni, márpedig nagyon remélem, hogy sikerülni fog, (és kicsit úgy éreztem pénteken, amikor A.-val beszélgettem, hogy számít is ránk, vagyis Mátéra), akkor szerintem jó helye lesz Máténak. A. néni, bár eleinte nem volt annyira szimpatikus, végül a lelkesedésével, a nyitottságával, meggyőzött. Azzal pedig, hogy a saját állítása szerint neki szenvedélye a matematika, végképp. Nagyon remélem, hogy jó kis társaság fog összejönni, nem csak a mi osztályunkban, hanem évfolyam szinten is. Egyelőre nagyon biztatóak a jelek, és a hírek. Állítólag a kerületi két felvételis suliba nagyon kevés gyerek került be a környéki óvodákból,  (ezek nem körzetesítettek, bárhonnan lehet jelentkezni), és mivel sokaknak ez a körzetes iskolájuk, így most egész elit társaság is összejöhet, a korábbi rossz évekhez képest. Hogy végül milyen lesz, az meg majd úgyis csak ősszel derül ki, szerintem. 

Az iskolában is nagyon optimisták. Míg a korábbi években mindig ez volt az a suli, ahol mindig volt szabad hely, most állítólag nagyon biztatóak az előjelek arra nézve, hogy  be fogják tudni tölteni mind a három osztálynyi helyet körzetes gyerekekkel. 

És bár elvileg nem lehet rangsorolni a gyerekeket, és nem számít a beiratkozás sorrendje sem, A. néni azért azt tanácsolta, ha tudok, azért menjek hétfőn délelőtt. Ebből is gondolom, hogy talán a foglalkozásokon való rendszeres részvételünk miatt talán számíthatunk egy kis "protekcióra", és hátha a tanítónéni választásnál ezt figyelembe veszik majd. 

Aztán meg majd meglátjuk. A másik két tanítónéni is nagyon rendes, kedves, és lelkiismeretes, velük sem lesz semmi gond, szerintem, ha esetleg mégis valamelyikükhöz kerül majd Máté.