2014. április 8., kedd

Gurulnak

A görkorcsolya, amellett, hogy remek sportlehetőség, azért is praktikus, mert könnyen szállítható az autóban. Így amikor vidékre utazunk, akkor mostanában görkorival vannak a skacok felszerelkezve. Legalábbis addig, amíg nem szerzünk be az autónkra egy jó kis bicikliszállítót, amire ímmár 4 bicajt fel tudunk majd erősíteni, és akkor végre jöhetnek a nagy családi biciklizések. Mondjuk a Balcsiparton. Egyik nagy álmunk az egyre közelibb jövőre nézve, hogy libasorban tekerünk :) Marci egyelőre biciklisülésben fog figyelni. Majd ha lesz neki. Meg majd ha lesz bicikliszállítónk :)
No de. 
Itthon, a hétköznapokon általában bicajjal járnak a fiúk. Egyszerűbb, gyorsabb, problémamentesebb. A múlt héten valamelyik nap, Máté kisírta, hogy menjünk el görkorcsolyázni. Rászántam magam. hát nem volt egyszerűk menet, mert Marci motorral jött, és az ő motorozása eléggé öntörvényű, azaz többnyire arra akar menni, amerre akar, és ez ritkán esik egybe az úticélunk irányával. Másik, hogy vagy száguld, mint egy őrült, vagy egyszerűen nem jön. A legrosszabb pedig, amikor lemarad, és az úttest felé veszi az irányt. Szóval Marci motorozása eléggé egyembert kívánó feladat. 
Ehhez hozzájött Milcsike, aki ha akar akkor gurul egyedül, de ha nem, akkor viszont nagyon nem, és csak nyávog, hogy fogjam a kezét, hogy húzzam, vagy ha nem fogom, akkor két méterenként elesik. Sajnos a járdák minősége sem túl kedvező egy kezdő görkorcsolyásnak. 
 Máté szegénykém, aki meg már tök klasszul suhan, amíg mi egymással bénázunk, addig föl-le rójja az utcahosszokat.
Hétvégén viszont Máté kedvére kikorcsolyázhatta magát, mert volt neki koritársa, Anita, aki tudott vele szépen haladni, és nem kellett Milánra és Marcira figyelni. Hát olyan boldog volt!!!!! És olyan ügyes!!!! Bár nem volt épp kinti idő, hűvös is volt, az eső is esett olykor-olykor, de ez cseppet sem érdekelte, csak hajtotta, hajtotta, és hajtotta.... mondanám, hogy kifulladásig, de Máté nemigen szokott elfáradni semmiben, de jó sok utcahosszt megtettek oda-vissza, jó néhány kilométert siklottak az biztos. 

Persze Milán is korizott, de ő hamarabb megunja, és bejön kirakózni, vagy rajzolni.

Marci még motorral száguldozik :)



És most már Máté is azt mondja, hogy a görkorcsolyás A. nénihez szeretne iskolába járni. Hát majd meglátjuk, reméljük sikerül hozzá kerülnünk majd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése