Iskolaválasztós

Akár akarom, akár nem, mivel novembert írunk, muszáj volt belevetnem magam ebbe az iskolás témába. Egyébként nem maradtam le semmiről, az iskolák java részében még el sem kezdődtek a nyílt napok, szóval abszolút időben vagyok. 

Nem tudom, máshol hogy van ez, mifelénk őrült hisztik vannak az iskolaválasztásból, mégpedig leginkább azért, mert nincs is nagyon lehetőség választani, mivel a legtöbb helyen több a gyerek, mint az iskola, ezért jó ha a körzetesek bekerülnek, körzeten kívüliekkel csak nagyon különleges helyzetben állnak szóba. Azért az ember próbálkozik persze egy -egy jó nevű, jobb nevű iskolával, de a sokadik elutasítás után már nem nagyon van értelme.

Namármost. A mi körzetes iskolánk, a Széchényi, évekkel ezelőtt, mondjuk 10 éve, nem volt egy elismert iskola, sőt... de akkor még más szabályok voltak, aki akarta, azt tudta máshová vinni a gyerekét, ma ez már nincs így. Aki akar, biztos tud kiskapukat keresni, a legfelkapottabb ugyebár az átjelentkezés, de biztos van ezen kívül még számos más, de én-mi ezekből inkább kimaradnánk. Átjelentkezni nincs hová, és egyébként sem fér bele az elveinkbe a trükközés, azt pedig hogy Máténak hogy adnám be, hogy eddig ez volt a címünk, és most is itt lakunk, de holnaptól, ha kérdezik, akkor már az, hát nekem ehhez nincsen arcom. Ennek ellenére megértem aki azokat, akik tudnak élni egy ilyen lehetőséggel, de mondom, nekünk még lehetőségünk sincsen. 

Aztán az évek során sokat változott az iskola, összevonások is voltak, meg körzethatár módosítások is, és amióta én foglalkozom a témával, nagyjából tavaly óta, azóta hallok hideget is, meleget is. 

Vannak akik azt mondják, hogy ááááá., soha az életbe nem vinné oda a gyerekét, bár azt nem tudom, hogy akkor milyen alapon tud véleményt mondani. Aztán egyre több hiteles forrást is sikerült megkérdeznem, akiknek oda járnak gyerekei, és ők többnyire jó véleményt mondtak. Persze vannak negatívumok, szerintem mindenhol vannak, de alapvetően mindenki azt mondta, hogy jók a tanárok, jó a tanterv, és rengeteg délutáni foglalkozásra van lehetőség, ott helyben, épületen belül. 

Szerdán nyílt órák voltak az iskolában, és mindenképpen szerettem volna elmenni, és ha mást nem, legalább csak körbenézni a suliban, hogy mégis milyen az alaphangulat. 

A három órából csupán csak a harmadikra sikerült odaérnem, oda is mellbedobással utolsóként, Marcival a karomban, mert már nem volt időm leadni a játszóházban. Olvasás óra volt. 

Fura volt bekuporodni a hátsó sorba a gyerekek mögé, nem is nagyon értettem, mit keresek én ott.... az óra nagyon pörgős ütemben folyt, volt szómagyarázat, szóalkotás, hangos olvasás, versmondás, melynek a végén a gyerekek értékelték szövegesen a versmondót. És bár tudom, mert emlékszem még az én iskoláskoromból, hogy az ilyen bemutatóórák eléggé idealizáltak, ennek ellenére úgy tűnt, hogy  a gyerekek lelkesek, fegyelmezettek, és még azok is törekedtek a helyes megoldásra, akik látszólag inkább a gyengébbek közé tartoztak. 

Összességében nagyon szimpatikus volt, ami láttam. Sajnos csak ezt az egy tanítónénit tudtam megnézni, de ő határozottnak, keménykezűnek, de ezzel együtt gyerekbarátnak tűnt, és sokat mosolygott. 

Később, mikor az oviban elmeséltem Ibolya néninek, hogy mi volt, akkor mondta, hogy közben utánakérdezett ő is, és pont ezt az A. nénit mondták többen, hogy ő nagyon jó pedagógus. 

Szóval talán mégsem lesz annyira nagy baj. 

Lesz még ilyen alkalom, akkor mindenképpen meg szeretném nézni majd a többi tanítónénit is, jövő pénteken pedig a gyerekeknek lesz foglalkozás, arra mindenképpen elmegyünk Mátéval.

Közben persze nézegettem más lehetőségeket, amik esetleg jók lehetnének, és nincsenek a világ végén. Mert sajnos ennek is szempontnak kell lennie, és így már nincs is olyan sok lehetőségünk, mert a másik közeli Munkácsyba lehetetlen bejutni körzeten kívülről, mert adottságaiból adódóan kis létszámos, 1 matekos osztály van, és egy rajzos, de oda képességfelmérés van. 

A másik, ami talán szóba jöhet, a Jókai, ami azért lenne jó, mert csak pár megállónyira van tőlünk, ráadásul csapásirányban, erről viszont nem sokat tudok, mert a honlapjukon nem találok infót, és az oviban sincs semmi kifüggesztve.

És hát van a nagy kedvencem, ami tök jó lenne, csak baromi messze van, de semmiképp sincs közel, a Hermann Ottó, ami egy erős reálos iskola, és bár első körben ezt a lehetőséget teljesen hárítottam, aztán csak befurakodott az agyamba, és nem hagy nyugodni. Mondanom sem kell, hogy csak körzetesek kerülnek be mondjuk 98 %-ban, meg testvérgyerekek, meg öregdiákok gyerekei. Mi egyik sem vagyunk. :( 

Hát egyelőre így állok. Szeretném azt hinni, amit hiszek is, hogy az első 4 osztály  inkább adjon egy biztos alapot, kedveltesse, szerettesse meg a gyerekekkel a tanulást, tanulják meg, tanítsák meg nekik, hogy tanulni jó, tanulni izgalmas, és érdemes. Szeretném hinni, hogy nem ezen az első négy éven fog múlni az, hogy a gyerekekből atomfizikus lesz, vagy utcaseprő. Szeretném hinni, hogy egy nem elit iskolában is vannak lelkes, a szakmájukat és a gyerekeket szerető pedagógusok. Szeretném hinni, hogy egy kicsit még lehetnek gyerekek a mai 6 évesek is, hogy nem kell feltétlenül  reggeltől estig az asztal mellett görnyedniük, hogy majd 20 év múlva legyen belőlük valami. Vagy ez ma már csak utópia? Muszáj bekerülni a mókuskerékbe, különben nem vagy senki, se gyerekként, se szülőként, mert nem a jónevűbe járatod a gyerekedet? Ugye nem? 

Mondom én, hogy izgalmas időszak lesz ez, leginkább azért, mert rengeteg kételyem van, iskolákkal kapcsolatban, tanítással kapcsolatban, képzéssel kapcsolatban, és a legrosszabb az egészben, hogy nincsenek egyértelműsíthető válaszok, hiszen egyik sem jó vagy rossz, mindegyik valamilyen. Kérdés az, és ami a legfontosabb feladatunk a következő hónapokban, hogy "kitaláljuk", hogy Máténak mi lenne a legjobb. Hogy egy keményebb iskola mellett bírná-e pl. a hosszabb utazást minden egyes nap, vagy inkább legyen egy átlagos követelményű, de közelebbi, ahol kap extra tehetséggondozást, ha valamiben jobb, mint az átlag.

Hogy tudnék helyesen dönteni? Lehet egyáltalán helyesen dönteni, hiszen mindkét lehetőség kompromisszumokkal van teli ?

Áááááhhhh!!!!! 

A csapongásaimból kiindulva nyilván nem ez lesz az utolsó hasonlóan vívódós bejegyzésem a közeljövőben. Előbb-utóbb majdcsak elriasztom még a maradék maroknyi olvasómat is :)