Marci 7

És egyben a jubileumi 1300-dik bejegyzés következik MarciÚr hetedik hónapjáról. 

Nem volt könnyű hónapunk, talán ez volt az első olyan, amit úgy igazán végigszenvedtünk. Ezer sebből vérzett szegény :(

A legnagyobb kín még mindig a fogakkal van. Igaz, mostanra 2 és fél fogú lett, és a negyedik is nagyon fehérlik. A két alsó egyes mellé a felső 2-esekkel dolgozik, lehet, hogy emiatt is szenved tőle jobban, nem tudom. Mindenesetre kenjük, kenjük, és kenjük, ha nagy gáz van, akkor kap nurofent, esetleg viburcol kúpot, de érezhető javulást egyikkel sem tapasztalok. 

Februárban ezt megfejelte még egy kis betegséggel is, amikor úgy hörgött, mint egy mérges kutya, és emiatt se enni, se aludni nem nagyon tudott, még annyit sem, amennyit egyébként tud.

Ekkortájt végérvényesen közénk szokott, és kirobbanthatatlan helye lett a párnám sarkán, és a takaróm alatt. Nem bánom egyáltalán.

Éjszaka legalább 4szer ébred fel, és mindannyiszor cicit is kér, úgyhogy nem mostanában fog leszokni az anyatejről. Nem mintha bármilyen ilyen jellegű tervem lenne. Dehogyis!!!! 

Ergo, nem egy alvóbetyár, ezen a téren inkább Mátéra hajaz. Tudtam, én, hogy olyan gyerekem, mint Milán, nem lesz még egy, legalábbis alvás terén :(

Szép lassan hozzátáplálódik. Olykor lelkes, olykor nem az. A gyümölcsös cuccok jobban bejönnek neki, almát-körtét-banánt kapott eddig, ezeket szereti. Az üveges barackpürémmel nem arattam nagy sikert, nem csúszott. Csakúgy, mint a krumpli-sárgarépa, abból is többet brümmögött ki, mint amennyit lenyelt szerintem. A sütőtök viszont nagy kedvenc, azt nyeli, mint kacsa a nokedlit.

Nem tud még egyedül ülni, de kapaszkodva tartja magát mint a cövek. A lábát viszont betonkeményre feszíti, ha az ölembe veszem, és a combomon áll. Ezt sem egyedül természetesen. Észrevétlenül lett padlócirkáló, bár még nem igazán kúszás az, amit művel, inkább csak a forog körbe-körbe, de nem sok kell már az igazi kúszáshoz, a mozdulat már megvan, csak még a trükkje nincs. 

Alapvetően egy cukormókus vigyorgombóc. Imádjuk, ahogy fecseg, próbálgatja a hangját, és fülig mosolyog gyakorlatilag bárkire, aki fölé hajol és atyalapatyalázik neki. 

Imádok belepuszilni a husi nyakába, az arcán lévő gödröcskébe, masszírozni a kis puha testét, szagolgatni a buksiját :)
És még mindig nem akarom, hogy megnőjön, mert Ő a mi kis Picurkánk :)