Ligetes-kreszparkos

Valamikor decemberben, amikor az adventi naptár valamelyik dobozába egy kresztáblás memóriakártyát süllyesztettem, nem is gondoltam, hogy mekkora sikere lesz. Pedig hát az lett, és jó darabig szinte csak ezzel játszottak a fiúk, aminek az lett a következménye, hogy a kártyán szereplő táblákat oda-vissza kívülről fújják, és nem tudunk úgy kimenni már az utcára, hogy fel ne hívnák a figyelmünket, hogy ott egy főútvonal, ott egy elsőbbségadás kötelező, ott egy megállni tilos, vagy stoptábla, vagy hogy mennyivel lehet menni stb...

Aranyosak ilyenkor, bár kicsit fárasztó, hogy egy negyed órás autóúton is végig karattyolják a táblákat. Milánnak a körforgalom a kedvence, úgyhogy neki nagy kánaán van, amikor hétvégén nagyboltba megyünk, mert arra aztán van körforgalom dögivel. 

Aztán most már nem csak az ismerősöket keresik, hanem az ismeretlenekre is vadásznak, és kérdezik, hogy mi micsoda.

Ezért gondoltam, hogy jó móka lesz, ha elmegyünk a Ligetbe, ahol néhány éve felújították a kreszparkot. Egyszer régebben már mutattam nekik, de akkor még nem nagyon értették, mi is a lényege, de most, hogy ilyen táblafun-ok lettek, most aztán nagy volt a lelkesedés. Még annak ellenére is nagyon élvezték, hogy előtte még tettünk egy szokásos kört a ligetben, és csak visszafelé álltunk meg a kreszparknál. 

Tényleg jó hely, van itt minden, ami egy igazi nagy úton van, talán az autópályát kivéve, de van vasúti átjáró, lámpás- és egyenrangú kereszteződés, egyirányú utak, útszűkület, zebrák, szóval tényleg nagyon élethű, és Máté már egész jól érti, hogy mikor kinek van elsőbbsége, és nagyjából jól is közlekedik. Azért csak nagyjából, mert a jobbratartást azt nem nagyon vágta, pedig többször is figyelmeztettük, hogy a vonalnak a rossz oldalán hajt mint az őrült, de erre már nem tudott figyelni

Sebaj, jövünk még máskor is, amikor már majd jobb idő lesz, mert most szó mi szó eléggé az arcunkra fagyott a mosoly a végére. 

Kedvenc képem, amikor a kutyus szépen pózolt:)