Az igaz, hogy Máté már csütörtökön találkozott a Mikulással az oviban, ( és délután még az uszodába is beugrott egy kis csokiosztás erejéig) de szerettem volna, hogy Milán is lássa testközelből, hogy tudja, hogy nem a levegőbe beszélek ám, amikor a Mikulást emlegetem. Eddig minden évben a céges Mikulás volt az a hely, ahol találkoztunk Vele, de hát ez ugye cég nélkül már nem működik :( Feriéknél meg valamiért nincs ennek hagyománya, pedig ott is összejönne jónéhány gyerek szerintem. Így aztán szombaton családilag elmentünk a közeli gyerekfoglalkoztatóba, ahová Orsi nénihez járunk Milánnal, mert oda is eljött a Mikulás, és mint ahogy az lenni szokott, volt egy kis éneklés, egy kis bábszínház, ( tátott szájjal nézték), Mikuláscsalogatás, majd végre-végre megjött a Mikulás maga. Milán először Feri nyakába csimpaszkodva szemlélte a nagyszakállút, de aztán hamar megbátorodott szerencsére, mert pont az ő nevét mondták először:)
Kicsit vonakodva ment oda elé, de aztán bátran elvette ami jár neki, és már ott sem volt. Máté is csak a végén mondott verset, de akkor ügyes és bátor volt:)
Aztán volt még eszemiszom-dínomdánom, kalács meg kakaó, meg még egy kis ereszd el a hajamat, amit a fiúk lufilabdázásban éltek ki.
Ezzel az idei Mikulásprojekt letudva, jöhetnek a szülinapok, a karácsony, ovistársak szülinapjai, ovis karácsonyi készülődés, és hol van még az év vége?????
És a jövő héten megint négyesben fogunk fagyoskodni a fiúkkal :S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése