A nyári szünet utolsó napján, hogy ne csak a másnapi szürke hétköznapok kezdetével legyünk elfoglalva, ellátogattunk a Vári cukrászdába. És hogy miért ide? Azért, mert a közelmúltban 2szer is találkoztam a nevével két különböző helyen, és mindenhol azt írták, hogy itt van a város ( a merészebbeknek az ország) legjobb fagyija. Hogy mi alapján lehet kiválasztani hogy a jó fagyi és a jó fagyi közül melyik a jobb, azt nem tudom. Tény, hogy a rengeteg éle fagylalt között az igazán különlegesek vannak többségben, úgy mint a villányi boros, vagy a barackpálinkás, vagy a céklás, és még sorolhatnám, és legtöbbjük díjnyertes is. A fagylaltok biotejből készülnek, és többfajta cukormentes is kapható.
Szóval ide mentünk vasárnap délután. Végigálltuk a hosszúnak tűnő sort, ami időben végülis nem lett olyan vészes, mondjuk Milánnak bőven elég volt ahhoz, hogy a nadrágjával végigsöpörje a lépcsőt kétszer oda-vissza. Szerencsére az ablakra is ki volt írva a választék, mert bent már nem nagyon volt rá lehetőség, hogy végignézegessük a kínálatot, így végül nekem nem is sikerült azt választanom, amit kigondoltam.
Máté persze hogy rózsaszín fagyit választott, egy rebarbarás bodzát, Milán nem bonyolította túl, Ő csokit kért, igaz cukormenteset, és voltak benne apró csokidarabok:)
Én valami extémkörtésre böktem rá végül, istenifinom volt, meg egy rózsalekvárosra, ez nem jött be annyira, de különlegesnek különleges volt, csak nekem kicsit olyan volt, mintha az illóolajat nyalogattam volna, és ettől a kényszerképzetemtől nem tudtam szabadulni.
Hogy Feri mit evett, azt meg már elfelejtettem... upsz.
Szóval tényleg finomak voltak, ( mondjuk méregdrága is) és még ülőhelyünk is lett a teraszon mire kiértünk, pedig vasárnap délután lévén jó nagy tömeg volt.
Sűrű vendégek nyilván nem leszünk itt, de nem elképzelhetetlen, hogy még máskor is beugrunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése