Ha nem vesszük olyan szigorúan, és a tavaszi-őszi-téli utazások is nyaralásnak számítanak, akkor ez az a pont, amelyhez a legtöbb képet tudnám betenni, mert rengeteg kedvencem van. Mégis, már amikor másoknál megláttam ezt a pontot, akkor tudtam, hogy melyik lesz az én nyaralós képem, mert bár nem mai a kép, hanem már 7 éves is elmúlt, mégis ez a kedvencem azóta is, és eddig nem tudta ezt az érzést bennem semelyik másik felülírni.
A kép 2005. júniusában készült a nászutunkon, Santorinin. Robogót béreltünk, és azzal téptünk keresztül-kasul a picike szigeten, ha megtetszett valami, akkor megálltunk, csodáltuk a megunhatatlan panorámát, a sziget meredek ívét, a tenger közepén békésen lapuló vulkánszigetet, vagy a végtelen messzeséget. Ha a képre nézek, még mindig eszembejut az a bizsergető érzés, amit akkor éreztem, hogy szinte sírni tudtam volna a gyönyörűségtől.
Szia!
VálaszTörlésTegnap nagynéni lettem. Kicsit hamarabb, de egészségesen megszületett Martin baba, a harmadik unoka a családban. Természetes úton, három és fél kilóval. Majdnem Noémi szülinapján, mert az ma van. A 3.
Minden jót nektek is! Mi nagyon boldogok vagyunk most!
Adri-Boca
Maga a kép is nagyon beszédes, de ahogy leírtad Bea... szinte érezni lehet :)
VálaszTörlés