Millenárison

Mint eddig minden gyerekszületés előtt, most is be kellett szereznünk egy másolatot a házassági anyakönyvi kivonatunkról, mivel egyik alkalommal sem sikerült abban a kerületben szülnöm, amelyikben házasodtunk. Mert akkor nem kéne, mert akkor le tudják kérdezni, hogy valóban nem a szomszéd nevére akarom anyakönyveztetni a gyereket. Hogy kerületek között ez a telefonhívás miért nem működik azt nem tudom.

Hetek óta tervezem már ezt az utat, és gondoltam, ha már úgyis átbuszozzuk a várost, a II.ker.-be kellett mennünk, akkor egyúttal bemegyünk a Millenárisra, és megnézzük a Bogyó és Babócás kiállítást, meg elütjük ott az időt. Aztán jött az a nagy hőség, amiben nem hogy buszra szállni, de élni sem volt kedvem, aztán nem voltunk itthon, így végül ma kerekedtünk fel. Velünk jöttek Máté ovistársáék is, így dupla volt az öröm, és nekem sem kellett egyedül keresztülnavigálnom a városon. 

A jó hosszú buszút után a fiúk egyértelműen arra szavaztak, hogy ők bemennek Alízzal meg a skacokkal a játszótérre, én pedig menjek csak aztán intézzem a dolgomat. Így is lett. Ők jobbra, én balra, és egy bő fél óra múlva már a papíromat lobogtatva suhantam vissza a Margit körúton a Millenáris felé, ahol a fiúk teljesen jól elvoltak, bár Alíz elmondása alapján jobban érdekelték őket a tóban úszkáló kacsák és halak, mint a játszótér. Pedig azt gondoltam, hogy tetszeni fog nekik az újdonság, bár magát a játszóteret eddig nem ismertem, de egész másfajta játékok vannak ott, mint azokon amiken általában meg szoktunk fordulni, de úgy látszik most nem volt kedvük hozzá. Igaz, elég sokan is voltak, valami napközitáboros gyerekek is ott voltak éppen, úgyhogy kicsit zsufi is volt, lehet, hogy az zavarta össze őket. Szóval mire én odaértem, addigra már túl voltak a játékok többségén, így csak az ökrösszekéren sikerült róluk egy képet csinálnom.

 

A játékok nagy részére (egészére)  amúgy  ráférne egy festés, sok helyen le van már pattogva a régi, meg minden olyan fakó, napszítta. Pedig 2009-ben volt felújítva, és a játékok 2001-ben nívódíjat is kaptak, úgyhogy igazán megérdemelnék, hogy kicsit jobban karban legyenek tartva :(

Innen aztán a kiállítás felé tereltük az aprónépet. 

A kiállítás tulajdonképpen néhány akváriumban vitrinben berendezett BésB-s szoba volt. Alapvetően jópofa volt, a gyerekeknek nagyon tetszett, a Kicsik lelkesen sorolták, hogy melyik kinek a háza, a Nagyokat inkább a részletek érdekelték, pl. hogy Babóca konyhájában még szakácskönyvek is vannak, meg hogy az ajtó melletti kulcstartón apró kulcsok lógtak, és hogy miből mennyi van, és hányan ülnek az asztalnál, ilyesmik. 

 

A terem végében pedig hatalmas babzsákokon feküdve lehet nézni a BésB mesét. És annak ellenére, hogy a fiúk már betéve tudják szerintem az össze részét, perszehogy most is odaültek, és nézték volna szerintem egész nap, de legalábbis elejétől a végéig, de a beígért fagyi nagy húzóerő volt:)  Máténak nagyon tetszett a babzsákfotel, szerintem ha nem piszkálom, hogy menjünk, akkor simán el is aludt volna benne:)

 

Egy hatalmas adag fagyi után pedig újra nyakunkba vettük a várost, és hazavillamosoztunk-buszoztunk. 

Tulajdonképpen nagyon jó délelőtt volt, a fiúk is jól érezték magukat, és én is.Csak egyszer szorult egy kicsit a szívem, amikor a kávézó terasza mellett vonultunk el éppen 4 gyerekkel, és olyan nagyon jó lett volna beülni egy finom tejeskávéra.... Hmmmmm.....