Máté
vasárnap este belázasodott, hétfőn elég rossz bőrben volt, tegnap már
szinte tünetmentes volt. Már vasárnap éjjel besanszoltam, hogy 2 nap
múlva, ahogy szokásos, Milán is követi őt, és Milán hozta is a
papírformát, és ma reggel ő is brutálbelázasodott. Kapott egy kúpot, és
szegény csak pihegett mellettem az ágyon. ez olyan reggel 7 körül
lehetett. Mátéban persze már benne volt a bugi, be nem állt a szája.
Próbáltam csitítani, hogy legyen már még egy kicsit nyugiban, mert Milán
is megbetegedett, és hátha még vissza tudna aludni, ha nem zajongana
szerencsétlennek 2 centire a fülétől. Mire tapsolva felkiáltott:
- HURRÁÁÁÁÁ!!!!!! Mind a ketten betegek vagyunk!!!!! Majd Milán arcába bámulva megkérdezte tőle, hogy Milán nézünk mesét?
Aztán néhány perc múlva őrült
kelepelésbe kezdtek, majd lájtosan összekaptak azon, hogy milyen mesét
is nézzenek. Aztán megették a reggelijüket, aztán az enyémnek is a
felét, és most egyfolytában énekelnek.
Úgyhogy azt hiszem megmaradnak mind a ketten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése