Avagy hogyan utazunk mi 2 gyerekkel?
- Ha este akarunk csomagolni, miután a
fiúk elalszanak, hogy ami egyszer már bőröndbe került ne kerüljön ki
onnan 2 mp-en belül, illetve semmi számukra nagyon fontos, de számunkra
érdektelen dolog ne kerüljön cserébe bele, akkor BIZTOS, hogy a szokásos
8 helyett 9-fél 10 is van már mire elalszanak.Következésképp,
amennyivel később fekszünk le, annyival korábban kell kelnünk, hogy
reggel még elvégezzük az utolsó simításokat.
- Biztos, hogy éjjel sincs nyugodt
alvás, konkrétan Máté kb. 2-kor már fel akart kelni, és kávét akart
főzni. Majd Milán nyüszögött és közénk kérte magát.
- Az egyébként menetrendszerűen 6-kor
ébredő gyerekeket úgy kell felébreszteni, és rohamtempóban a
felöltöztetni mindkettőt, miközben persze Máté az egyébként mindig
nyafogósan elfogyasztott reggelijét követeli, mert hát indulás előtt
enni kell, de közben a taxis már a ház előtt ácsorog.
- A reptéren lenne ugyan egy órájuk
aludni, de nem teszik, inkább csipegetnek, bepótolják az elmaradt
reggelit, nézelődnek, majd miután Milán szépen végigtörölte a várót a
nadrágjával 10 perccel a becsekkolás előtt persze elalszik, hogy amikor
ki kell venni a babakocsiból akkor felébredjen, és ne tudjon
visszaaludni.
- Mire feljutunk a repülőre mindenki
megint farkaséhes. Persze ilyenkor kiszúrják a szemünket valami
csokissütivel, ami a fél fogunkra sem elég, nemhogy a Milánkáéra:)
- Biztos, hogy a repülőn kapott
ajándékok közül az kell Máténak amit Milán kapott, és fordítva,
tökmindegy, hogy korukat is figyelembe vették az osztásnál, és ezen
persze összevesznek.
- Hipertutibiztos, hogy a pelusos
gyereked a repülőn fogja telerakni a pelusát a büdösebbik fajtával, és
mivel Őkelme peckesen vonul a sorok között és alatt, így muszáj vagy
kicserélni a 20X30 cm-es repülős wc-n, de még ez a zsebkendőnyi terület
is elég neki arra, hogy kétszer körbeforduljon a tengelye körül a félig
megtisztított farával, és miközben én próbálom egyik kézzel kétvállra
fektetni, a másikkal gyorsan alátolni a tiszta pelenkát, addig a két
térdemmel próbálom magam a wc-széléhez tapadva egyensúlyban tartani,
mert a repülőgép pont most kanyarodik.
Egyébként leszámítva azt az időt, amit
felszállásnál bekötve kellett tölteni és Milán ezt nem akarta, minden
simán ment. Igaz, Milánnak ciki volt velünk utazni, és 2 sorral előrébb
költözött a nyulával:) Leszálláskor pedig újságot olvastak Apával, így
akkor már nem volt gáz.
Milán az első pocakon kívüli repülőútján:
Matyika a Milán ajándék csörgőskönyvével:
Az Alpok felülről:
- Földet érve, csomagokra várva, annak
ellenére, hogy Milán mindannyiunk repülős sütijét megdézsmálta újra
éhes, úgyhogy azonnyomban ebédet kell neki adni!
- Tele hassal a taxihoz vezető 5 perces
sétaút alatt természetesen bealszik a babakocsiban, ám ezúttal nem ébred
fel, amikor kiveszem belőle, és végigalussza a kocsiutat.
- Miután elfoglaltuk a szobánkat, és a
fiúk is kezdték kényelmesen belakni, értsd szétpakoltak mindent amit
csak értek, kiderül, hogy ez a szoba mégsem lesz jó nekünk, mert itt
nincs mosógép, áthurcolkodunk a szomszédba.
- Hogy alátámasszuk a mosógépre való igényünk létszükségességét Milán bokától nyakig összekakilja magát.
- Délutánra nagybevásárlást tervezünk,
de Matyi maratonialszik, alig tudjuk felébreszteni fél 5-kor. Mire
elindulunk addigra persze Milán elfárad és a vásárlás felét
végignyűglődi.
Végül persze minden jó, ha jó a vége,
vásárlás elintézve, internetünk is lett, és mosógépünk is lesz. Nincs
más hátra, mint várjuk a hétvégét, hogy végre-végre nagyot sétáljunk a
belvárosban. (Bár lehet, hogy csalni fogok, és én már holnap bemegyek a
fiúkkal:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése